Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 5H lett tudomást szerzelt-e», nyilvánvaló, hogy itt a törvényhozó a tettes elhatározására, tehát az alanyi bűnösség fokára helyezi a súlyt. Ez az alanyi bűnösség, a szándék határozottsága, a célzatosság az, amit e súlyosabb minősítésnél a törvényhozó kidomborítani kívánt. Azt azonban, hogy ez a különös szándék a tettesben mikor, a cselekmény elkövetése előtt mennyi idővel keletkezett légyen, sem a törvény, sem az indokolás nem határozza meg és illetőleg ennek nem ad kifejezést. Ebből következik, hogy itt és e tekintetben az idő folyása a minősítésre nincs befolyással. Ez okból aztán ez a súlyosabb minősítés csak akkor tekinthető kizártnak, amikor a célzatosság a fegyverrel kapcsolatban meg nem állapítható. Tehát akkor, amikor a tettesnél a bűncselekmény elkövetésekor van ugyan fegyver, de ő azt nem az erőszak alkalmazása végett vette magához és azt ily célból nem is használja; — vagyis amikor semmi külső jelenség sincs arra, hogy ő nála ez a különös szándék a bűncselekmény elkövetésekor fennforgott volna; — amikor tehát fegyver van ugyan a tettes birtokában, de azzal ő magát célzatosan fel nem fegyverezi. Nem zárja ki azonban ezt a súlyosabb minősítést az, amikor a tettes a véletlenül nála levő fegyvert, bár csak közvetlenül, az erőszak megkezdése előtt, de abból, hogy azt az erőszaknál vagy a fenyegetésnél eszközül használja, előveszi és az így elővett fegyvert az erőszak kifejtésénél mint eszközt valóban célzatosan használja is. Ekkor ugyanis a cselekményéből magából következik, hogy a tettes a fegyvert a súlyosabb minősítéshez megkívánt célzatossággal vette elő, tehát vette magához. Annál kevésbbé lehet kizárni e súlyosabb minősítésből annak cselekményét, aki már akkor, amikor a fegyvert magával viszi, mint eshetőségre számít arra, hogy ő ezt a fegyvert, ha a szükség úgy kív;mja, a hatóság közegével szemben is használni fogja és amikor ez a számításba vett esemény bekövetkezett, azt valóban használja is, ha másképpen nem, oly módon, hogy azzal a hatóság közege ellen alkalmazott erőszak vagy fenyegetésnek nagyobb súlyt ad. És itt ez az eset. Az előbb kiemelt tényállásból ugyanis nyilvánvaló, hogy M., S. és L., már amikor a Mannlicher-fegyvert magukhoz vették, számoltak azzal, hogy — ha erre sor kerül — esetleg erőszakol fognak alkalmazni. Es amikor ez erőszak alkalmazására valóban sor került, akkor ők ezt a fegyvert, a hatósági közegnek törvényes rendelkezésen alapuló felhívása dacára, nemcsak hogy le nem tették, hanem azt láthatólag tovább viselték ; de sőt amikor két társuk a hatósági közeg ellenállását éppen a náluk volt fegyver, mint eszköz felhasználásával győzték volt le; ezeknek ezt a cselekményét nemcsak hogy meg nem akadályozták, de sőt —