Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. lecsontozására, különválasztására és feldolgozása céljából való felvágására utasította s a munka elvégeztéről meggyőződést szerezvén, az állatból készített termékeket háza népével és cselédjeivel elfogyasztotta. Sz. Györgyné vádlott viszont a cselédek előtt úgy tüntette fel az esetet, mintha az orvos — bár a tehénnek csak torokbaja volt — azon okból rendelte volna el az állat elásatását, nehogy a szegény emberek, kiknek teheneit elásatta, fellázadjanak. A tehén faggyúját pedig szappannak dolgozta fel. Végül C. Mihályné vádlott a sütőház ablakait lefüggönyöztetvén, maga is hozzálátott a hús lecsontozásához és felvágásához, majd a tehén húsának egy részét a lépfenés fertőzés következtében elhalt Sz. Lászlónéval együtt kolbásznak töltötte meg. Minthogy pedig a Btk. 315. §. 2. esete alá eső közegészség elleni bűnlett már az élet vagy testi épség veszélyeztetésének az elárusítással, árubabocsátással vagy szétosztással való lehetővé tétele által jön létre s a vádlottaknak a kir. ítélőtábla helyes megállapítása szerint tudomásuk volt a tehén részei életveszélyes, illetőleg egészségre ártalmas tulajdonságáról és ehhez képest arról, hogy e tehénrészekből készített termékek szétosztása mások életének vagy testi épségének veszélyeztetését eredményezheti s ennek dacára a termékek e tulajdonságát elhallgatva Sz. László az életveszélyes, illetőleg egészségre ártalmas élelmicikkeknek, háztartásban való felhasználását és ezáltal azok szétosztását megvalósító, Sz. Györgyné és C. Mihályné vádlottak pedig az élelmicikkek szétosztását előkészítő, tehát előmozdító, könnyítő tevékenységet fejtettek ki, okszerűen következik, hogy a vádlottak a jogellenesség tudatában s a bűncselekmény létrehozatalára irányuló akarattal, következéskép szándékosan működtek a bűncselekmény elkövetésében közre. Ezen a jogi eredményen, az írásbeli indokolásban felhozott az a körülmény, hogy a jelzett élelmicikkekből a vádlottak maguk is ettek, s hogy a lépfenés hús megfőzve vagy füstölve, ((rendszerint)) nem okozna fertőzést, mit sem változtat. Az a körülmény ugyanis, hogy a vádlottak maguk is ettek az életveszélyesnek, illetőleg az egészségre ártalmasnak tudott élelmicikkekből, csupán a vádlottak mértéktelen önzésére s az élet és testi épség kockáztatásának vakmerőségére vet világot, de sem a veszélyeztetés tudatát ki nem zárja, sem a vádlottakat a mások életének vagy testi épségének veszélyeztetésével magukra vont büntetőjogi felelősség alól nem mentesíti. A minősítés tekintetében a panaszoknak azért nincsen alapjuk, mert a Btk. XXI. fejezete alatt foglalt bűncselekményeknek és e szerint a 315. §-ban meghatározott bűntettnek tárgyául is a közegészség védelme szolgálván, a kir. ítélőtábla a törvény helyes magyaráza-