Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

42 Büntetőjogi Döntvénytár. Elítéltre ugyanis a külön ítéletekkel egy évi és kéthónapi börtön és egyévi börtön szabatott ki. Amikor tehát a kir. törvényszék összbüntetést kiszabó ítéletében ezt a két büntetést egy évi és tízhónapi börtönbüntetésbe foglalta össze, a szabadságvesztés-büntetések össztartalmából négy hónapot engedett el. A kir. Küria megítélése szerint azonban az összbüntetésnek a kir. törvényszék állal ekként történt meghatározása nem előbbi ítéletekkel kimondott büntetések tartama és súlyosságuk aránya alapján történt, A kir. Kúria ugyanis úgy találta, hogy négy hónapnak az elengedése sok azzal a hátránnyal szemben, hogy a két külön ítéletben kiszabolt hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetéseket az elítéltnek az összbüntetés kiszabása folytán egyfolytában kell kiállania s pedig annál inkább, mert mindkét büntetés börtönben, tehát egyforma súlyú büntetési nemben van megállapítva; továbbá, mert az összbüntetésbe foglalt egyik ítélet (1 év két hó börtön) már összbüntetéses ítélet, amely az arányosítást az elítélt javára egyízben már ki is merítette. Ezért a kir. Kúria a kir. törvényszék ítéletének az összbüntetést megállapító részét a Bp. 518. §-ában meghatározott semmisségi okból megsemmisítette s az összbüntetést kétévi és egyhónapi börtönben állapította meg. 25. Az a körülmény, hogy a végrehajtó az 1881: LX. tc. 50. §. ut. bek. ellenére általa meg nem szemlélt ingóságot vett zár alá, nem zárja ki a Blk. 359. §. alkalmazását, ha a végrehajtó a végrehajtást rendelő végzést, a végrehajtást szenvedő távollétében, a végrehajtást szenvedő feleségének kézbesítette, neki a foglalás megtörténtét megmondotta, ennek jelentőségére őt figyelmeztette és minderről a végrehajtást szenvedő vádlott a feleségétől tudomást is szerzett (Kúria 1927 szept. 7. B 111. 5448/1926. sz.) Indokok: Avádlott azzal védekezett,hogy a foglalás azalatt történt, míg ő a lóval és szekérrel Debrecenben járt a végből, hogy ezeket eladja. A lovat ez alkalommal el is adta, a nélkül, hogy annak lefoglalásáról tudomása lett volna. Azonban később, bár a foglalásról a felesége révén már értesült, eladta a szekeret is, mert úgy gondolta, hogy mivel a foglalás az ő távollétében történt és a végrehajtó sem a lovat, sem a szekeret nem látta, mikor azokat lefoglalta, a foglalás érvénytelen.