Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 36 elolt — határozott vallomást tett; a kir. Kúria is azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott nem ugyan tudatosan, hanem a kötelességszerű figyelem és gondosság elmulasztásával, vagyis büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanságból telt, esküvel is megerősítve, hamisnak bizonyult vallomást. Ez a cselekménye vádlottnak tehát a Btk. 341. §-ába ütköző gondatlanságból tett hamis tanuzás lényelemeit meríti ki. Nem tévedtek ezek szerint az alsóbbfokú bíróságok abban a kérdésben sem, hogy a bűncselekményt a Btk. melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. .. = Hamis tanuzásnál szándékosság felülvizsgálata: BDlár VI. 152.; XII. 118. 17. Nem följelentés keretében, tehát büntető vagy fegyelmi eljárás megindítása céljából, hanem polgári keresetlevélben a kereset jogalapjaként előadott tények alapján sem a Btk. 227. §-a alá eső hamis vádról, sem a Bv. 20. §-a alá eső rágalmazásról nem lehet szó, a Bv. 1. §-a alá eső rágalmazás megállapítását pedig ily esetben kizárja a Bv. 17. §. 2. bekezdésben jógialt rendelkezés. (Kúria 1928 jan. 27. B I. 8468 1927. sz.) Indokok: ... A jelen esetben sem a Btk. 227. §-a alá eső hamis vádról, sem a Bv. 20. §-a alá eső rágalmazásról azért nem lehet szó, mert a szóbanforgó tényállításokat a vádlottak nem följelentés keretében, tehát büntető vagy fegyelmi eljárás megindítása céljából, hanem polgári keresetlevélben a kereset jogalapjaként adták elő, ami pedig nem tekinthető a fenti mindkét cselekménynek tényálladéki elemét képező «vádolás»-nak. A jelen esetben legföljebb a Bv. 1. §-a alá eső s a 3. §. 2. pontja szerint minősülő közönséges rágalmazásról lehetne szó, de ennek megállapítását is kizárja a Bv. 17. §. 2. bekezdése. Ez a §. ugyanis — amint azt a kir. Kúria büntetőjogegységi tanácsa hasonló ügyben B I. 711 1925. sz. határozatában kimondotta — a polgári bíróság előtt folyamatba tett ügyben beadott összes ügyiratokban, így tehát a polgári pert megindító keresetlevélben foglalt tényállításokra is vonatkozik. Minthogy pedig a szóbanforgó a felperesek által tett nyilatkozat az üggyel kétségtelenül összefüggött s az ügyfél érdekében szükséges is volt, nyilvánvaló, hogy jelen esetben" a közönséges rágalmazás sem, de egyéb bűncselekmény sem állapítható meg a vádlottak terhére.