Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

34 Büntetőjogi Döntvénytárlelhető összeget sokszorosan túlhaladja, tehát jogosan nem követelhetők, és azt mégis követelték. A kir. ítélőtáblának az a felfogása pedig, hogy G. mint ügyvéd büntetőjogi felelősségre azért nem vonható, mert nem tudhatván, hogy mennyire megbízható a megbízójának információja, megbízatása körében jóhiszeműen járt el, merőben téves, mert — miként ennek a kir. Kúria fennebb már kifejezést adolt — G. a megbízójának tényállításaiért számot adni nem tartozik ugyan, amiatt azonban, mert a követelés érvényesítésének olyan módját választotta,'mely büntetőjogilag törvény által védett érdeket sért, büntetőjogi felelősséggel tartozik . . . = Nem zsarolás a bírói segély kilátásba helyezése, ha a követelés jóhiszeműen vitatható : BDtár XVIII. 44. Jogos követelés kifizetésére is csak törvényes lépések kilátásba helyezésével lehet az adóst szoritani: Kúria B L 3855/192(3. Feljelentéssel fenyegetés nem zsarolás, ha a feljelentő jóhiszeműen következtethetett bűncselekményre: "EH; BDtár VI. 73. ; BHT 500. Elítélés, mikor a káros az elkövetett bűncselekménnyel arányban sem álló vagyoni hasznot akart szerezni: BDtár XX. 37. 16. Hamis tanuzás vádja esetében az alsóbiróság részéről valónak elfogadott tények alapján — következtetés útján — a Kúria dönti el, vájjon a vádlott szándékosan tette-e meg hamis vallomását vagy pedig csak gondatlanságból. (Kúria 1927 dec. 20. B II. 6646/1927. sz.) Indokok: . . . Ami a bűncselekmény minősítését illeti: arra nézve, hogy vádlott szándékosan tette-e meg hamis vallomását vagy pedig csak gondatlanságból, a kir. Kúria figyelembe vette azt, hogy a vádlott a kérdéses lakást még 1923 május havában nézte meg és akkor is csak futólag látta, míg a tanúvallomását csak 1923 július 5-én tette; — hogy továbbá vádlott műépítész, aki előtt — épp ezért — a nyilván közbejött egyéb más hasonló vizsgálat, észlelet folytán a benyomásai időközben elmosódhattak és hogy a lakásban tényleg találtattak rongálások; és ezekből a kir. Kúria is azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott terhére nem állapítható meg az, mikép ő hamisnak bizonyult vallomását, ennek hamis voltát tudva tette volna meg. Ellenben abból a tényből, hogy a vádlott tudta azt, mikép ő a lakást és illetőleg annak hiányait nem tekintette meg alaposan; továbbá abból, hogy mint műépítésznek tudnia kellett azt is, hogy azok a hiányok, amelyekről ő vallomásában említést tett, nemcsak szándékos rongálás folytán, hanem más természetes úton is létrejöhettek, mégis ő ezekről — újabb, gondosabb megvizsgálás