Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

liünlelőjogi Döntvénytár. 33 mény kilátásba helyezése, melynek megvalósítására az illető jogosult. Ha azonban a fenyegetőnek nincs ilyen követelése, de úgy tünteti fel, mintha lenne; avagy ha követelése van is, de a jogosan kövelelhető összeg a követelt összegen, mindenki előtt nyilvánvalóan mélyen alól marad, akkor már a perrel való fenyegetés, vagyoni haszon végeit kényszerítő befolyása akar lenni arra, hogy a fenyegetett a perrel járó kellemetlenségek elkerülése végett olyan rosszhiszemű követelést fizessen ki, illetőleg kifizesse a követelésnek olyan többletét is, amely többlet a fenyegetőt jogosan meg nem illeti és melyet a sértett különben nem fizetne ki; vagyis ez utóbbi olyant cselekedjék, amit különben nem cselekednék meg. Az irányadó tényállás szerint G. a S. megbízásából Camphoz írt levelében azt állítván, hogy S.-nek, kis Jolán leánya Camp házánál erkölcstelen, állatias merényletnek esett áldozatul, melynek gyógyulása csak hosszabb gyógykezelés után érhető el, arra hívta fel Campot, hogy mielőtt a bírósági lépéseket folyamatba tenné, a leányka gyógyítási költségének fedezésére 50,000 frankot a legsürgősebben utaljon át. Az állítás valótlannak bizonyult ugyan és így S. követelésének jogi alapja elesett, mert a tüzetesebb orvosi vizsgálat megállapította, hogy a kisleány érintetlen; ámde kórházi főorvosnak azon kijelentése után, hogy a gyermekkel történt valami, mert nem látszik szűznek, s ezt követően a kislánynak Sz. bába faggatására adott azon felelete alapján, hogy Belgiumban három gyerek bántotta, S. érthető lelkiizgalmában lehetett abban a menthető ténybeli tévedésben, hogy az alig valamivel előbb Belgiumból hazatért kislányán, belgiumi tartózkodása alatt erőszak követtetett el. G. pedig a neki, mint ügyvédnek megbízást adó S. a felszólítás történeti alapjául vett tényállításért felelősség nem terheli. Akkor azonban, amikor S. és illetőleg ennek megbízásából G. gyógyítási költség címén, a belga frank akkori árfolyamát számítva közel 200 millió koronát, azaz 16,000 pengőt, tehát olyan messzemenően túlzott összeget követeltek, mely összeg S.-t, mégha a kártérítési igénye jogos alappal bírt volna is, semmiesetre sem illethette meg, de különösen nem Camppal szemben, akiről nem is állíttatott, hogy a merénylet elkövetésénél bármilyen része volt volna, kétségtelen, hogy S. és G. együtt Campot a bírói eljárással való fenyegetésben megnyilvánuló kényszerítő befolyással és így jogtalanul akarták 50,000 frank megfizetésére kényszeríteni azon célból, hogy vagyoni hasznot szerezzenek. A vádlottak azzal, hogy őket zsarolási szándék nem vezette, sikerrel nem védekezhetnek, mert kétségen kívül tudniok kellett, hogy még igazuk esetén is, magával Camppal szemben nincs követelni valójuk, de ha van is, a követelt összeg a jogosan kÖVeBüntetőjogi Döntvénytár. XXI. 3