Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytári 31 a IV. vádlott a megfigyelésre azért adta a megbízást, mert Z. leihívta az ő figyelmét bizonyos gyanús ténykörülményekre. Minthogy pedig a kir. ítélőtábla ténymegállapítása szerint az I. vádlott a megbízás vételekor már maga is tudta azt, hogy «a cselédség néhány tagja bizonyos dolgokról pletykálkodik;), akkor a IV. vádlottnak az az eljárása, hogy a felesége megfigyelésére az I. vádlottnak megbízást adott, lehet ugyan a jó ízlés szempontjából kifogásolható, sőt elítélhető, közönséges emberi szempontból azonban érthetetlennek és az alsóbíróságok által levont következtetés szempontjából jelentősnek nem tekinthető. A másik ténykörülmény, amelyből az alsóbíróságok a felbujtásra következtetést vonni látszanak az, hogy a IV. vádlott először az alperes ajtajának megfúrását rendelte el s mikor az így készített nyíláson át a leskelődés eredménytelen maradt, a IV. vádlott három szoba mennyezetének megfúrását rendelte el s az így készült kémlő nyílásokon át való további megfigyelésre adott megbízási, sőt még mikrofon készüléket is szereltetelt fel az alperes szobájába, az I. vádlott kamrájába szolgáló vezetékkel. A megfigyelésre való makacs ösztönzés azonban lehetett ugyan motívuma az I. vádlott elhatározásának, de abból arra, hogy a IV. vádlott oly irányban akarta volna befolyásolni utóbbit, hogy ez neki valótlan dolgokat jelentsen, mint látottakat, okszerű következtetés nem vonható. Sőt az a körülmény, hogy a IV. vádlott 1921. év tavaszán még csak egyszerű, legfeljebb a kulcslyukon át való megfigyelésre, majd 1921. év őszén az alperes hálószobája ajtajának megfúrása útján való leselkedésre is adott megbízást s csak mikor ez eredményre nem vezetett, 1922. év nyarán készíttette el a mennyezeti nyílásokat s ezután még — nyilván a beszélgetések kihallgatása végeit is — mikrofon-telefont is szereltetett a felesége szobájába, mindez inkább arra mutat, hogy a vádlott való dolgokat akart megtudni, mert hisz valótlan dolgokat ily körülményes előkészületek nélkül egyszerű kérés, parancs vagy pénzáldozat árán is vallathatott volna az ő hűséges s hozzá ragaszkodó szolgájával . . . . . . Mindezen körülmények beható mérlegelése után a kir. Kúria véleménye az, hogy az alsóbíróságok nem állapítottak meg oly lényeket, amelyekből megnjugvással lehelne azt a következtetést levonni, hogy a IV. vádlóit tudta volna azt, hogv az I. vádlott észleletei a valóságnak meg nem felelnek s e tudatban szándékosai) ő bírta volna rá az I. vádlottat a hamis tanúvallomás megtételére. = Lényeges minden körülmény, amely befolyásolhatja az ügy eldöntését: BDtár VI. 59 ; IX. 141. — Közömbös vájjon in concrelo származolt-e joghátrány a hamis tanuzásból EH BHI 344. A 786. sz. EH-ot I. BDtár XVIII. 86. — A felbujtás ténybeli alapjaira : BDtár XII. 38., XIV. 1.