Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 30 koióan ;i hamis tanuzás bűntelte miatt emelt váddal kapcsolatos semmisségi panaszokra : a közvádló a kir. ítélőtábla ítélete ellen a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a III. vádlottnak a II. és a III. vádlottnak hamis tanuzásra való felbujtása címén emelt vád alól való felmentése miatt azért jelentett be panaszt, mert véleménye szerint a III. vádlottnak azon cselekménye, hogy a II. és III. vádlottakat K. ügyvédhez hivta s ott velük közjegyzői okiratokat vétetett fel, kimeríti a hamis tanuzásra való felbujtás tény- álladékát. Ez a panasz alaptalan. A kir. ítélőtábla ugyanis valónak fogadta el a III. vádlottnak azt a vallomását, hogy ő csak azért küldette fel a II. vádlottat K. irodájába, mert kíváncsi volt arra, hogy ezt a vádlottat az alperes miért bocsátotta el szolgálatából, de K. Zoltánt nem kérte fel arra, hogy a II. vádlottól tudjon ki egyet-mást az alperesre vonatkozólag. Ezt nem is tehette, mert sejtelme sem volt arról, hogy a II. vádlottnak bármiről is tudomása volna. 0 már Bécsben volt akkor, amikor a II. vádlott K. irodájában megjelent s mikor utóbb megtudta a közjegyzői okiratba foglalt vallomását, még figyelmeztette a II. vádlottat arra, hogy csak a tiszta igazságot mondja el. A kir. ítélőtábla ítélete szerint továbbá nem merült fel bizonyíték arra nézve sem, hogy a IV. vádlott a II. vádlottal a polgári ügyben teendő vallomása tekintetében beszélgetést folytatolt vagy vele e tárgyban bármikép is érintkezett volna. Nem merült fel erre nézve bizonyíték a III. vádlottra vonatkozólag sem, akivel a IV. vádlott vallomása szerint a válóper tárgyalása előtt nem is találkozott s akit az ügyvédi irodába K. ügyvéd hivatott fel. A kir. ítélőtáblának ezek a ténymegállapításai, illetve ilyen számba menő megállapításai a Bpn. 33. §. utolsó bekezdése értelmében a kir Kúria határozatának meghozatalánál kötelezően irányadók. Minthogy pedig e megállapított tényekből egyáltalában nem vonható következtelés arra, hogy a IV. vádlott a II. és III. vádlottat hamis tanuvallomástételre szándékosan rábírta, avagy bármikép is befolyásolta volna: a semmisségi panaszt, mint alaptalant a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett. A IV. vádlott a Bp. 385. §. 1. aj pontja alapján elsősorban amiatt jelentett be semmisségi panaszt, mert ez a vádlott az I. vádlottnak hamis tanuzásra felbujtása miatt elítéltetett. Ezen panaszban részletesen felhozott indokokkal a kir. Küria azon megállapítások sorrendjében s azokkal kapcsolatban foglalkozik, amelyekre az alsóbíróságok e részben marasztaló ítéletüket alapították. • Ezeknek a megállapításoknak egyike sem tartalmaz olv ténv-