Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. ről meg nem jelölt semmisségi panasz a védőnek a kúriai tárgyaláson tett előterjesztése szerint a Btk. 221. §-a szerinti minősítést célozza. Minthogy azonban az eset körülményei kizárják annak lehetőségét, hogy I. vádlott szóbanforgó vallomását szándékosság nélkül, csupán gondatlanságból tette volna meg, a semmisségi panasznak ezt a részét, mint alaptalant a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett. IV. A II. vádlott részéről a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett panasz — ennek írásbeli indokolásából kitünőleg — arra van alapítva, hogy e vádlott vallomása nem vonatkozott a bontóper lényeges körülményére. Viszont a közvádló részéről a III. vádlott terhére a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett panasznak indoka az, hogy a polgári perben tett vallomásból vád tárgyává lett részek az ügy lényegére nézve döntők. Ezek a panaszok jogkérdésre vonatkoznak s így a kir. Kúria által érdemileg felülvizsgálandók és bírálandók el. A II. vádlott panaszának indoka közelebbről az, hogy bár a bontóperben hozott kúriai ítélet kimondotta azt, hogy sem a II.. sem a III. vádlott vallomása a per eldöntésére lényeges nem volt, ezért nem is tette át a Bp. 87. §-a értelmében az iratokat a hamis tanuzás miatt való eljárás megindítása végett a kir. ügyészséghez s bár a kir. ítélőtábla a bűnügyben hozott ítéletével a III. vádlottat ebből az indokból felmentette, a II. vádlottat, akire ugyanez az indok áll fenn, mégis elítélte. A kir. Kúria e részben előrebocsátja, hogy a Btk. 215. §-ának alkalmazása szempontjából annak a kérdésnek eldöntése, vájjon a hamis vallomás a polgári ügy lényeges körülményeire vonatkozik-e, mint a Btk. 215. § ában meghatározott bűntett egyik alkotó elemének megállapítása, mindig és kizárólag a büntetőbíró hatáskörébe tartozik. Ily értelmű az állandó bírói gyakorlat, sőt a B. H. T. IV. kötetébe 345. szám alatt felvett E. H. még azt is kimondotta, hogy a hamis tanuzás a polgári ügy végbefejezése előtt is megállapítható, ha a büntető bíró a polgári ügyre való tekintettel azt találja, hogy a hamis vallomás a polgári ügy lényeges körülményeire vonatkozik. A B. H. T. VII. kötetébe 786. szám alatt felvett E. H. pedig ezt kiegészítőlég azt is kimondotta, hogy a hamis tanuzás bűntettének megállapításánál közömbös az, hogy az esküvel megerősített vallomás perdöntő hatással volt-e a polgári per kimenetelére vagy sem. Egymagában tehát az a körülmény, hogy a kir. Kúria a bontóperben hozott ítéletében kimondotta azt, hogy még ha való lenne is mindaz, amit a II. és III. vádlott tanuképen vallolt, ezek a vallolt ténykörülmények még egyáltalában nem foglalnak magukban erkölcstelen élet megátal-