Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. a Bp. ."Síi. §. 1. a) pontja alapján bejelentéit panasz arra van alapítva, hogy mindaz, amit ez ;i vádlott a polgári perben tett tanúvallomásában előadott, való, azt ő mind maga látta s ágy adta elő, amint látta, azok a dolgok tehát mind tényleg megtörténtek, következéskép a vallomása tartalmilag való. Minthogy arra nézve, hogy ez a vádlott az Ő vallomásában említett személvek és előadott tények tekintetében esetleg tévedésben lehetett, semmiféle adat lel nem merüli, erre nézve a kii*. ítélőtábla ítélete megfelelő tényállást nem Collal magában s ilyenféle indok a panaszban sincs felhozva, nyilvánvaló, hogy e vádlottnak panasza az alsóbíróságoknak kizárólag azt a megállapítást támadja, hog3 a válóperben tett tanúvallomás tartalmilag valótlan. A panasz írásbeli indokolása szerint ugyan a kir. ítélőtáblának ez Irányban levont jogi következtetései tévesek, azonban nyilvánvaló, hogy itt nem jogi, hanem ténybeli következtetésekről van szó. A szakértői szemle adatainak és a tanuk vallomásainak mérlegelése alapján megállapított tények olyanok, amelyek a kir. Kúria határozatának meghozatalánál kötelezően irányadók s így ezen tények valótlanságára a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján panasz nem alapítható. De a Bp. szabályai szerint nem lehet a kir. Kúriának azon ténymegállapításokat sem felülvizsgálni, amelyekre a kir. ítélőtábla tényekből vont következtetés útján jutott. Erre módot ad ugyan a kir. Kúriának polgári ügyekben a Pp. 534. §. 3. bek., sőt az uzsorabíróságok hatáskörébe utalt ügyekben a 9570/1922. M. E. számú rendelet 1. $-a is, a rendes bűnvádi ügyekben azonban nincs helye semmisségi panasznak az alapon, hogy a ténymegállapítás helytelen ténybeli következtetéssel történt. Mindezekre tekintettel a kir. íté'őtáblának az a ténymegálla-. pítása, hogy az I. vádlottnak a polgári ügyben 1924. évi február hó 5-én és 15-én tett, esküvel megerősített tanúvallomása a valóságnak nem felel meg, a kir. Kúria határozatának meghozatalánál a Bpn. 33. §. utolsó bek. értelmében kötelezően irányadó s a kir. Kúria sem e tényállás felülvizsgálatába, sem annak vizsgálatába, hogy a kir. ítélőtábla ezen ténymegállapításhoz mily logikai művelet (bizonyítékok mérlegelése vagy ténybeli következtetés) útján jutott s ez a logikai művelet helyes volt-e, nem bocsátkozhatik. Minthogy ezek szerint az I. vádlott részéről a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasz kizárólag arra van alapítva, hogy a kir. ítélőtábla fenti ténymegállapítása téves, ezt a panaszt, mint a Bpn. 33. §. utolsó bekezdése értelmében kizártat a Bp. 434. §. 3. bek. értelmében visszautasítani kellett. A Bp. 385. §.1.6) pontja alapján bejelentett, de közelebb-