Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

18 Büntetőjogi Döntvénytár. a téli idő előtt élelem és jövedelem nélkül állottak, tehát a vádlott kényszerítve volt ingatlanát eladni s a vételáron* a szükséges élelmiszert beszerezni. Vett is hat q búzát és egy kabátot, ezenkívül kifizette a 700,000 K-t tevő ügyvédi költséget. A kir. Kúria ezt a jogi álláspontot nem lette magáévá. A vádlott 36 éves munkabíró földmíves napszámos ember, aki a vagyonos édes atyja gazdaságában is külön díjazás mellett végez munkát. Mint napszámosnak módjában volt kenyerét megkeresni. A vádlott tehát életfenntartási erő, mód és munkalehetőség hiányában nem szenvedett; se rája, se feleségére a végszükség esete föl nem merült. Ennek folytán a kir. Kúria ügy találta, hogy a vádlott nem volt kényszerítve arra, hogy ingatlanát életmentés-fenntartás céljából eladja s ha a vételáron főleg életszükségleti cikkeket vett is, ezeket az ingatlan eladása nélkül is megszerezhette volna s nem kellett volna a földmíves emberre igen becses javától, a földbirtokától megválnia. A vádlott cselekményének is ez volt a rúgója, s nem is ez volt a célja; hanem a sértettnek a fedezettől való elütése s így megkárosílása. Midőn tehát annak tudatában, hogy a bíróság őt fizetésre kötelezte, s a határozatot nem teljesítés esetében a végrehajtási eljárás fogja követni, ingatlanát eladta s ezáltal hitelezőjét a kielégítési alaptól megfosztotta: a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt a sértett megkárosításának célzatával cselekedett . . . = tfárosítási szándék : BDtár XX. 72. 9. A bizományi áruért a bizományos kezéhez befolyt pénz helyettesíthető dolog ugyan, de más célra felhasználása csak akkor zárja ki a sikkasztást, ha a vádlott megtérítési szándékának kivihetőségét, vagyoni helyzeténél és viszonyainál fogva biztosra vehette és kötelezettségének, megbízójával szemben, mihelyt kívánta, meg is felelt. (Kúria 4927. nov. 2. B II. 5599/1926. sz.) Indokok.... Az, hogy az eladási bizománynál a bizományos az árut a saját nevében adja el és a vételárt is a saját nevében veszi át, nem jelenti azt, hogy a bizományos az eladóit áru vételárával mint sajátjával, szabadon rendelkezhetnék. A kereskedelmi törvény 368. §-ának abból a rendelkezéséből ugyanis, hogy a bizományos az ügyletet a saját nevében köti meg, csupán az következik, hogy a bizományos által kötött ügyletből jogok és kötelezettségek, közvetetlenül csak a bizományos