Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 17 hamisságál a kir. Kúria az eset összes körülményeire tekintettel nem látja megállapíthatónak s e tekintetben a Bpn. 35. §-a alapján való további eljárástól sem várható eredmény, mindkét alsóbíróság ítéletét a JBp. 385. 1. a) pontjában meghatározott semmisségi okból megsemmisíteni és vádlottal az ellene emelt vád alól a Bp. 326. §. 1. pontja értelmében fölmenteni kellett. Annak közelebbi vizsgálatába, vájjon nem forog-e fenn a vádlott terhére a Bv. 20. |-a alá eső rágalmazás, a kir. Kúria azért nem bocsátkozott, mert ez a cselekmény a Bv. 21. $-ának első bekezdése értelmében magánindítványra üldözendő, a vádlót! által följelentett asszonyok pedig a följelentés miatt magánindítványt nem terjesztettek elő . . . = Tanúvallomás tartalmi valótlanságának felülvizsgálata : BDlár XXL 14. 8. Aki az őt marasztaló ítélet tudatában a végrehajtás elrendelése előtt kényszerítő ok nélkül eladta ingatlanát és ezzel hitelezőjét a kielégítési alaptól megfosztotta: a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt a sértett megkárosításának célzatával cselekedett (Kúria 1927 nov. 2. B Hl. 6937/1926. sz.) Indokok : ... A kir. Kúria a panaszt alaposnak találta. A kötelezően irányadó tényállás szerint a sértett 1924. november 21-én a kaposvári kir. járásbíróság előtt ideiglenes gyermektartás és szülési költség fizetésére kérte a vádlottat kötelezni. A kir. járásbíróság kötelezte is a vádlottat, hogy kért címen három millió koronát helyezzen Jetétbe s ezt a végzését a vádlott előtt 1924 december 10-én kihirdette. A kir. törvényszék fellebbezés folytán 1924 december 30-án kelt végzésével a letétbe helyezendő összeget 3.350,000 koronára emelte föl. Az ez alapon 1925 január 20-án elrendelt kielégítési végrehajtás azonban eredményre nem vezetett, mert a vádlottnak lefoglalható ingó vagyona nem volt, a kisbajomi határban levő, 811 négyszögölet tevő ingatlanát pedig a vádlott 1924 december 19-én, léhát a letétbe helyezés iránt rendelkező s a vádlott előtt dec. 10-én kihirdetett járásbírósági határozat után kilenc nappal öt millió koronáért eladta s abból a sértettnek mit sem fizetett. Az alsófokú bíróságok ebből a tényállásból azt a következtetést vonták le, hogy a vádlott nem abból a célból adta el ingatlanát, hogy ez által a sértett elől a kielégítési alapot elvonja, hanem azért, mert a vádlottat az atyja a házából 1924 októberében elűzte s így a vádlott és neje külön lakásba költöztek s Büntetőjogi Döntvénytár. XXI. -)