Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Dönt vén ytá r. vonla le, hogy a vádlottak nem követtek el bűncselekményt akkor, midőn a magánvádiót az alispánhoz beadott kérvényükben erőszakos nemi közösülés megkísérlésével vádolták s hogy ez a vád nem volt kellő ténybeli alap nélkül, nem volt gondatlan. Arra nézve azonban, hogy a vád valónak bizonyult-e vagy nem, az eljárt bíróságok ítélete megállapítást nem tartalmaz, annál kevésbbé állapították meg azt, hogy az alispánhoz intézett kérvényben a vádlott ellen felhozott tények valók. Ily körülmények közöli egymagában az a körülmény, hogy a vádlottak vádja nem volt kellő ténybeli alap nélkül, egyáltalában nem jelenti még azt, hogy a vádbeli tényállítások valóknak bizonyultak s így nem is szolgálhat alapul a hamis vád megállapítására. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a jelen bűnügyben eljárt kir. ítélőtábla ítéletét nemcsak, hogy oly tényállásra alapította, amelyet nem maga, hanem egy más ügyben eljárt bíróságok állapították meg, hanem e tényállás tartalma és jogi jelentősége tekintetében is tévedésben volt, Ennek dacára a kir. Kúria a Bpn. 35. §-a alapján azért nem intézkedett egy újabb tényállás megállapítása iránt, mert az ügyet e nélkül is érdemben elinlézhetőnek találta. Az alapügyben vádlottak ugyanis az alispánhoz beadott kérvényükben azt adták elő, hogy P. József volt jegyző a háború alatt rajtuk erőszakot követett el, illetőleg akart elkövetni. Eltekintve attól, hogy az eljárás adatai szerint az illető aszszonyok állal használt tényállítások s beadott kérvény célja nem a büntető vagy fegyelmi eljárás megindítása, hanem az volt, hogy az állásából elmozdított jegyző állásába vissza ne helyeztessék, a bíróságok által erre vonatkozólag megállapított tények szerint a nevezett volt jegyző sem erőszakos nemi közösülést, sem ennek kísérletét el nem követte, hanem e tényekből csupán arra vonható következtelés, hogy a nevezett jegyző a hivatalos ügyben nála megjelent asszonyokai fogdosta, velük illetlenkedett, sőt esetleg közösülni is akart, e végből azonban kényszerítő erőszakot nem használt. Ily körülmények között a vádlottnak lehetett az az álláspontja, hogy őt erőszakos nemi közösülés bűnteltével, illetve ennek kísérletével alaptalanul vádolták s ha ennek folytán az ellene panaszt tett asszonyokat rágalmazás miatt feljelentette, e följelenlés körül terhelhette őt esetleg gondatlanság, azonban arra nézve, hogy ő tudta volna azt, hogy ez a feljelentése (vádja) hamis, a rágalmazás perben hozott felmentő ítéletből s az ebben foglalt ténymegállapításból megnyugtató következtelés nem vonható. Minthogy ezek szerint P. József ezen vádjának szubjektív