Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

fiitntelőjogi Döntvénytár. 13 alapjául szolgáló tettnek üldözését egyáltalán nem kívánta, a miatt magánidítványt nem is terjesziett elő, sőt annak üldözését semmisségi panaszának vonatkozó megokolásából kitűnően kifejezetten ellenezie is. Ekként a kir. ítélől^bla marasztaló ítéletéi törvényes vád nélkül hozta meg . . . = Hitelrontás és rágalmazás viszonya egymáshoz : BDtár XI. 59. 6. Csalás kísérlete színlelt betörés rendezésével. Nem számithat büntetlenségre az, aki csupán akkor vonta vissza a biztosítónál érvényesített kárigényét, mikor az önbetörés miatt a hatósági eljárás már megindult. ^, . (Kúria 1927 nov. 2. B III. 6863/1926. sz.) Indokok: ... A védelem S. Vilmos vádlottra nézve a csalás bűnletiének kísérletében való bűnösség kimondását azért tarlja tévesnek, mert a vádlott cselekménye a betörés színlelésére teljesen alkalmatlan volt, tehát nincs Ibndorlati cselekmény és a vádlott bűufeljelenlését és kárigényének bejelentését még 1925. április 4-én visszavonta, mielőtt a színlelt betörésről beismerő vallomást telt, miből következik, hogy a vádlott a megkísérelt bűncselekmény befejezésétől önként elállott s így a Bik. 67. §-a értelmében a cselekmény nem bünlelhető. Ez a panasz jogilag nem helytálló. A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott s e helyült irányadó tényállás szerint a vádlott A. Jenő segélyével a színlelt betörést akként rendezte, hogy a boilban két fiókot a földre lellek s az árukat széjjel szórlák. A külső ajtó elzárása ulán eltávoztak, de A. Jenő éjiéitájban visszatért, felnyitotta a lakatot, a keresztvasa az ajtóhoz támasztotta, az üvegajtót félig feltárta s az ép laka helyett egy megrongált lakatot h lyezett a járdára s az ekként nyitva hagvott boltból eltávozott. Egy szolgálatot végző rendőr e rendellenséget csakhamar észrevelle s arról jelentést telt. A következő napon bűnfeljelentést telt S. Vilmos is és egyúttal bejelentette kárigényét a Adria biztosító intézetnél. Ily tényállás melleit a védelem nem vitathatja azt, hogy tevékenysége a meglévesztésre alkalmatlan volt, mert a kísérlethez elegendő a viszonylag alkalmas eszköz, hogy pedig a vádlott tevékenysége viszonylag igen is alkalmas voll a megtévesztésre, ezt bizonyítja az is, hogy a rendőri eljárás a bűnfeljelentéslől függetlenül is megindult. A vádlóit megteli mindent, ami a megtévesztést eredményezhette Hogy a megtévesztés végeredményben eredménytelen maradt, az nem S. Vil-