Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. mos vádlott tevékenységén, hanem a rendőrség éberségén mult. A vádlott a betörés hamis tárgyi jelenségeinek feltüntetésével és kárigényének bejelenlésével a Bn. 50. §-ában meghatározott fondorlatot teljesen megvalósította annak a célnak az elérésére, hogy az Adria biztosító intézet megkárosításával jogtalan vagyoni haszonra legyen szert. Ekképen a jelen esetben befejezett kísérlet létesült, melynél az önkéntes elállás fogalmilag ki van zárva, ennélfogva a Btk. 67. §. i. pontjában meghatározott önkéntes elállásról nem lehet szó. A jelen esetben tehát csak az lehet kérdéses, hogy a Btk. 67. §. 2. pontja szerinti büntetlenség esete van-e meg, vagyis az, hogy a csalás bűntettének tényálladékáhnz tartozó eredményt, vagyis a károsodást a vádlott önként és mielőtt cselekménye felfedeztetett, elhárílolta-e. Ez a kérdés nemlegesen volt megoldandó. Ugyanis a nyomozás mindjárt április 1-én az önbetörés gyanúja miatt is megindult. A lakatos szakértő április 2-án gyanús jelenségeket észlelt a lakaton. Április 2-án és 3 ikán S. Vilmos vádiolt lársai az egész cselekményt kidomborító és a színlelt betörésre is kiterjedő vallomást lettek. E vallomásokból és az április 1-én kezdődölt leltározásból kiderült, hogy a sok millió korona érlékű ruhanemű hiánya a színlelt betörést megelőző időben a vádlóit sikkasztása folytán állott elő. Ehhez képest, minthogy S. Vilmos vádlott cselekménye a kárléi ítés iránti igény visszavonásának bejelenlése és a vádlott beismerő vallomása előtt felfedeztetett, a Bik. 67. §. 2. pont szerinti büntethetőséget kizáró ok létre nem jött, mert a csalás bűntettére vonatkozó eredmény elhárítása nem a vádlott érdeme . . — Csalás biztosított vagyonnak elrejtésével: IWlár IX. 83. és 100. 7. Fölmentő ítélet egymagában még nem jelenti azt, hogy az alapul szolgált vád hamis volt, sőt még azt sem, hogy az gondatlan uolt; még ha a felmentés abból az okból is történt, hogy nincs bebizonyítva, hogy a vádlóit a cselekményt elkövette, az sem mentesíti a hamis vádpör bíráját az alól, hogy — a hamis vád szempontjából — a maga részéről is önálló vizsgálat tárgyává tegye azt, vájjon objektíve valótlan (hamis) volt-e a följelentés s arnenynyiben e vizsgálat eredménye attól függ, hogy vájjon elkövette-e az alapper vádlottja a feljelentett