Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. nem nevezett és így ismeretlenül maradt tagjaira volt vonatkoztatva, de a már előadott okokból ezek a meggyanusítások magukra ezekre a közületekre és testületekre is vonatkoztatandó^. Kiviláglik ez egyébként magából a vádlott védekezéséből is. Vádlott ugyanis a valóság bizonyítása iránt előterjesztett kérelmével kapcsolatosan kijelentette (13. napló szám alatt), az ő felfogása az volt, hogy az ügy közérdekű voltára való tekintettel nem szabad egyes személyeket célpontul kiiűzni és egyes személyek ellen fellépni, hanem a rendszert kell leleplezni. A kir. Kúria megítélése szerint tehát vádlott, miután a beszédében meggyanúsított személyeket kellő időben és helyen meg nem nevezte, ő valójában e három közületről, mint három egységről (a magyar kormányról, a nemzetgyűlésről és az ország tisztviselői karáról) állitolt más előtt oly tényt, amely valóság esetében ezt a három testületet közmegvetésnek tenné ki. Téves ezek szerint a kir. ítélőtáblának az a jogi felfogása, hogy a sértettek ugyanazonossága itt nem állapítható meg. Vádlott azonban a Bv. 13. §. 1. pontjára, vagyis arra hivatkozva, hogy állításának célja a közérdek volt, állítása valóságának bizonyítását törvényes időben kérte, és a bizonyítás az elsőfokú bíróság által részben el is rendeltetett, sőt foganatosíttatott is. Tekintettel azonban az elfoglalt jogi álláspontjára, a kir. ítélőtábla az ügy érdemi elbírálásánál teljesen figyelmen kívül hagyta vádlottnak ezt a védelmi előterjesztését és a kir. törvényszék által a valóság-bizonyítás keretében foganatosított eljárás egész anyagát. Már pedig az erre vonatkozó tények megállapítása nélkül ;i kir. Kúria a Bv. 16. §-ára figyelemmel nincs abban a helyzetben, hogy ebben az ügyben érdemben határozhasson . . . Ezek szerint a kir. ítélőtábla olyan tények és körülmények megállapítását mulasztotta el, amelyek megállapításától a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása függ és amel\ tények és körülmények ismerete nélkül a jelen bűnügyben hozott másodfokú ítélet felül nem bírálható. = A beszéd egész tartalma irányadó: BDlár XVIII. 13. A cikk egész lartalmának mérlegelése: BDlár XI. 84. — Vitás a sérlett kiléte - BDlár VIII á9., BDlár VI. 30. BDlár XX. 36., 38., 2. /. Valamely tényre közvetlen utaló kifejezés, u tény valósága esetén is, csak akkor vonható a Bv. 16. §-ának rendelkezése alá, ha a kifejezésben foglalt sértés nem súlyosabb, mint a valónak bizo-