Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. a sértettnek emberietlen viselkedése által kiváltott erős felindulásban izmosodott szándékká. (Kúria 1928 júl. 18. Bsz. 4469/1928. sz.) Indokok : . . . A panasz alaptalan. A valónak elfogadott tényállás szerint C. Etel vádlott fogának kezeltetése alkalmából ismerte meg B. Imre fogorvos sértettet. Az ismeretségből csakhamar szerelmi viszony fejlődött ki, sőt néhány hét múlva már sértett lakásán nemileg is közösültek. Viszonyukat féltékenységi jelenetek és egyéb okok is nem egyszer zavarták meg, azonban sértett házassági Ígérete vádlottat mindig megnyugtatta. Nemsokára vádlott teherbe is esett, ezt a körülményt közölte sértettel, aki vádlott méhmagzatát beleegyezése nélkül elhajtotta. Sértett ezután kezdett elhidegülni vádlottól, sőt tudtára adta vádlottnak, hogy ezentúl ritkábban találkozzanak. Vádlott habár már tudta, hogy sértett nem fogja feleségül venni, mégis sértett hívása folytán, 1927. évi május hó 19-iki éjszakát sértettel annak lakásán töltötte. Ez alkalommal sértett tudomására adta vádlottnak azt is, hogy a viszonyt vele megszakítja, sőt reggel a vádlottat lakásából erőszakkal el is távolította. Vádlott 1927. évi július hó 12. napján ügyvéde útján sértettet felszólította, hogy miután ő elcsábította, házassági Ígéretekkel hitegette, neki 8000 pengő kártérítést fizessen. Sértett erre nem válaszolt. Az ügyvéd felvilágosította vádlottat arról, hogy az ilyen kártérítési perek hosszadalmasak és azt tanácsolta vádlottnak, hogy jobb volna az ügyet sértettel személyesen elintézni. Ezek után a vádbeli eset napján vádlott a rokonaitól még 1927. év húsvét táján elkért revolvert magához vévén, tanyai lakásáról Dévaványára ment, ahol sértett lakása felé haladt, amikor látta, hogy sértett az utca másik felén beszélget, vádlott intett sértettnek, aki átjött vádlotthoz és együtt mentek sértett lakása kapujáig. Itt vádlott kérte sértettet, hogy legalább anyagilag segítse meg, hogy Dévaványáról elmehessen, ahol a történtek után nem maradhat. Sértett azonban kijelentette, hogy nem ;nl egy fillért sem és intett vádlottnak, hogy távozzék ! Vádlott arra a kérdésére, hogy hová ? sértett azt felelte : menjen a holdba ! Erre vádlott a kabátja alatt kezén tartott revolvert előrántotta, két lépés távolságról a kapuban állott sértettre lőtt, akit a lövés talált és a kapun beesett, majd még egy lövést tett vádlott sértett felé, aki ulán az ajtó becsukódott és vádlott a kerítésen keresztül a már földön fekvő sértettre harmadszor is rálőtt. Azután vádlott szemét forgatva a revolvert maga előtt tartván össze-vissza szaladgált, majd pedig a községháza felé futott és útközben az üzletből éppen ott az utcára kiszaladt, de vádlottat nem is üldöző S. Benő felé kétszer lőtt, az utána szaladt F. Vilmosra pedig az üres revolvert kétszer reá csettentette. Az elöljáróságon össze-vissza beszélt. E tényállás alapján a B. Imre nevével kapcsolatos cselekmény jogi értékelésénél, a kir. Kúria a kir. ítélőtáblával egyezően szintén arra a következtetésre jutott, hogy az ölési szándék vádlott erős felindulásában keletkezett és rögtön végre is hajtatott. Ugyanis, amikor C. Etel a vádlott mély megaláztatásában belátta azt, hogy életének, becsületének megrontójával szemben minden kérése, kísérlete sikertelen, mert annak elhatározását megingatni nem képes, amikor látta vádlott, hogy őt így erkölcsileg elbukottan, sértett minden anyagi segítség nélkül durván, eltaszítja magától, öntudata az izgató ingerektől befolyásoltatván, lelki állapotának indulata erős felindulássá fokozódott és ebben az erős felindulásában, előleges megfontolás nélkül fogamzott meg