Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 41<t lem hiányában nem is kötelezhette a magánvadlól a védői költségek megtérítésére. A terhelt tehát csak a megszüntető határozat kézhezvétele után jutóit abba a helyzetbe, hogy a költségei megtérítése iránt kérelmet terjeszthessen elő s a kir. törvényszék csak egy újabb határozatban dönthetett e kérelem tárgyában. Ezen természetes és jogszerű döntésnek semmiféle törvényes akadálya nincs, nincs pedig különösen a Bp. 479. §. rendelkezéseiben. Mert e §. 3. bek. tulajdonképpen azon bűnügyi költségekre vonatkozik, amelyeket az előző bekezdés szerint az államkincstár előlegez. Ezek ugyanis az iratok alapján rendszerint — az ellenfél meghallgatása nélkül is — megállapíthatók. Amennyiben az eljárás magánvádra folyik s a felek közreműködésével tárgyalás tartatik, az érdekelt fél ugyan a tárgyaláson köteles a költségeire vonatkozó kérelmét előterjeszteni s ez esetben a bíróság a véghatározatban dönt azoknak viselése tárgyában, de ha az eljárás tárgyalás megtartása nélkül szüntettetik meg, nincs semmi akadálya annak, sőt nincs is erre más mód, mint az, hogy a bíróság az érdekelt fél kérelmére külön határozzon e költségek viselése kérdésében. Sőt analógia is van e §. utolsó bekezdésében, amely arról az esetről intézkedik, ha az eljárást (nyomozást) pl. az ügyészség vagy a rendőrhatóság szüntette meg. Ily esetre rendeli a 479. §. ut. bek., hogy a költségek megállapítása külön bírói határozatban történhetik Ennek folytán a jogegységi tanács a koronaügyész perorvoslatát e részben alaposnak találta . . . 82. Egyensúlyában megingatott lelki állapotban megtett és egyébként is nyomban visszavont vallomás nem vétetett a kártalanítási igény megállapítását kizáró beismerésnek. (Kúria 4928 máj. 9. B I. 6925/1927. sz.) Indokok: . . . A kérelem alapos. B. Juliannával szemben ugyanis, az ítélet szerint, kétségtelen bírói megállapítást nyert az, hogy ő a terhére rótt cselekményt el nem követte és a bűnügybe csupán E. Jánosnak hamis vádaskodása alapján sodortatott bele. Ezek szerint igénye a Bp. 576. §. 1. pontja alapján fennáll és annak megállapítása csak az esetre lenne mellőzhető, ha a Bp. 577. §-ban meghatározott és az igény megállapítását kizáró körülmények forognának fenn. Ilyen körülmények fennforgását azonban a kir. Kúria nem állapította meg. Mert igaz ugyan, hogy B. Julianna a fogházgondnok előtt beismerő vallomást tett, amelvet a következő napon a