Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 411 elkövetelt bűncselekménynek minden egyes részcselekménye követi a legsúlyosabb részcselekmény jogi minősítését. Ez különösen áll pl. a Btk. 142. §-a szerinti hűllenségi bűncselekményekre, melyeknek az 1921 : III. tc. 7. §. 2. bekezdésében minősített nemzetrágalmazási esetek csak kisebb, de rokon tényálladékú alakzatai. Ugyanez áll tehát a vádlottnak fenn vázolt összcselekvŐségére is. Mert vádlottnak az ítélet alapjául szolgáló cikkei közölt van tényleg olyan is, mint pl. az 1922. évi január hó 25-én és az 1922. évi augusztus hó 1-én kelt cikkek, amelyek magukban véve nem bírnak olyan tartalommal, amelyből ellenséges beavatkozásra irányuló célzatra közvetlen következtetést vonni lehetne. De azok is, mint részcselekmények, kapcsolatban vádlottnak a bűnösség alapjául elfogadott egyéb tevékenységével, épp úgy szolgálták a közös célt és épp úgy beolvadnak a súlyosabb közös minősítésbe, mint akár az 1921. évi május hó 28-árói vagy az 1922. évi június hó 13-áról keletkezett cikkek, úgyhogy a szóbanforgó négy cikk és a bűnösségi tényállás egyéb része együttvéve, a vádbeli tényállítások valótlansága mellett, igen is komoly és alkalmas alapul szolgáltak a magyar nemzet és a magyar állam megbecsülésének csorbítására vagy hitelének megsértésére abból a célból, hogy ezen összcselekmény által valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen ellenséges cselekedetre indíttassék. A fennforgó esetben tehát nincs anyagi halmazat, hanem van a fent említett egységes cél elérésére törekvő folytatólagos cselekvőség, vagyis egy egyféleképpen minősülő cselekményegység, amely a maga egészében kimeríti az 1921:111. tc. 7. §. 1. bekezdésében meghatározott és annak 2. bekezdése 1. tétele szerint minősülő és büntetendő bűntett tényálladékát. Tévedett tehát úgy az első, mint a másodbíróság, midőn az adott esetben anyagi halmazatot állapított meg, de e mellett tévedett a kir. ítélőtábla abban is, hogy az általa ilyenként megjelölt három vádbeli cikknek tartalmát az 1921 : III. tc. 7. §. 1. bekezdésébe ütköző vétségnek minősítette. Elfogadva tehát az alsófokú ítéletekben vonatkozóan felhozott és a fentebb kifejtettekkel nem ellenkező, egyébként helyes okfejtést, a védelemnek a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított panaszrészét, mint alaptalant, elutasítani, viszont pedig mindkét alsóbíróság ítéletének az anyagi bűnhalmazatra vonatkozó részét hivatalból, a másodbírósági ítéletnek a vétségi minősítésről rendelkező részét pedig a kir. főügyész vonatkozó semmisségi panasza folytán a rendelkező rész értelmében a büntetésekre és a vagyoni elégtételre is kiterjedő részével együtt megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett.