Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. Ebből a minősítésből következik a védő semmisségi panaszának a vétségek elévülésének meg nem állapítása miatt a Bp. 385. §. 1. c) pontjára alapított részének alaptalansága is, amelyet tehát a minősítés kérdésében is használt panaszrésszel együtt a Bpn. 36. §. értelmében el kellett utasítani, még pedig annál is inkább, mert a Btk. 106. §. 3. pontjában a bűntettekre vonatkozóan megállapított 10 évi elévülési idő semmiképpen sem telt el a Blk. 108. §-ban megjelölt félbeszakító bírósági intézkedés vagy határozat nélkül. A kir. ítélőtábla s a kir. törvényszék ítéletének a vádlott terhére megállapított cselekmény minősítésére vonatkozó megsemmisítése folytán új büntetések és a szintén pénzbüntetés jellegével bíró új vagyoni elégtétel szabatván ki, az ez irányban a kir. főügyész és a védelem részéről a büntetés mértéke kérdésében a Bp. 385. §. 2. és illetve a II. Bn. 28. §-a alapján bejelentett semmisségi panaszok felülvizsgálata, mint most már szükségtelen és illetve tárgytalan, mellőzendő volt. A büntetések kiszabásánál a kir. Kúria súlyosítóként mérlegelte a fennforgó minlegy két évig tartó nagymérvű folytatólagosságot és a nagy kárt, melyet a vádlott nemzetrontó működésével úgy a szorosan vett külföldön, mint az utódállamokban lakó magyarság lelkületében a magyar nemzet és a magyar állam tartós becsmérlésével okozott. De viszont enyhítőként vette figyelembe a kir. Kúria a vádlott büntetlen előéletét, családos és orvosi bizonyítvánnyal tanúsított beteges állapotát, továbbá azt, hogy az országba önként visszatért és bűnhődés végett a hatóságnál jelentkezett, továbbá úgy az első, mint a másodbíróság előtt tanúsított őszinte megbánást és hogy bocsánatkérésével és. egyes későbbi írásaiban is súlyos eltévelyedését jóvátenni törekedett; enyhítő végül, hogy a vádlott a tettét nagy részben az elvtársainak befolyása alatt követte el és legfőképpen enyhítő, hogy bűncselekményének elkövetése óta már mintegy hat év mull el. Ezek szerint a súlyosítókkal szemben az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak és olyan nagy számmal forognak fenn, hogy a vádlottal szemben a cselekményére meghatározott fegyházbüntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos büntetés lenne, ebből az okból a büntetésének kiszabásánál a Btk. 92. §-át kellett alkalmazni s őt fegyház helyett a bűnösségével arányos börtönbüntetésre kellett ítélni. Végül a vagyoni elégtétel összegének megállapításánál a kir. Kúria a méltányossági szempontot is szem előtt tartva, figyelembe vette, hogy a vádlott vagyona a háború következményei folytán számottevően megcsappant és neki abból a nejét és két gyermekét is eltartania kell. Az ítélet egyéb rendelkezése a felhívott törvényszakaszokon alapul. 72. A csatlakozás feltételei. (Kúria 1928 jún. 12. B III. 8303/1927. sz.) Indokok: ... A kir. Kúria a védő ellenvetésével szemben megállapította, hogy a koronaügyész jogosítva volt a védő joghatályosan bejelentett semmisségi panaszához csatlakozni. Az a körülmény, mely szerint a másodbírói ítélet meghozatala idejében a II. Bn. még nem létezett, nem akadálya a csatlakozásnak, mert a II. Bn. 52. §-a szerint ennek a törvénynek rendelkezéseit, alkalmazni kell, tekintet nélkül a Btk. 2. §-ra, a hatálybalépésekor, vagyis 1928 március hó 1. napján folyamatban levő ügyekben és a hatálybalépés előtt elkövetelt cselekményekre is.