Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 103 7. §. 1. bekezdésébe ütköző háromrendbeli vétségnek minősítette, a büntetésekre és a vagyoni elégtételre, valamint a vádlott előzetes letartóztatásának beszámítására is kiterjedő hatállyal a Bp. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott anyagi semmisségi okból és pedig a halmazatot illetően hivatalból, a Bpn. 33. §. 1. bekezdése értelmében megsemmisíti, a másodbírósági ítéletben a vádlott bűnösségének alapjául megállapított összcselekményt az 1924 : III. tc. 7. §. 1. bekezdésében meghatározott s az ugyanezen §. 2. bekezdésének 1. tétele szerint minősülő, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló folytatólagosan elkövetett egyrendbeli bűntettnek minősíti és báró Hatvány Lajost ebben mondván ki bűnösnek, őt ezért az 1921 : III. tc. 7. §. 2. bekezdésének 1. tétele alapján a Btk. 92. §. alkalmazásával, az ítélet foganatba vétele napjától számítandó egy évi és hat hónapi börtönbüntetésre, továbbá az 1921 : III. tc. 9. §. alapján a Btk. 57. §-a értelmében számítandó öt évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyanily tartamú felfüggesztésére, valamint ugyancsak a most felhívott t.-cikk 10. §. 1. és 2. bekezdéséhez képest a kir. államkincstár javára fizetendő 150,000 P vagyoni elégtételre ítéli, mely összeget a vádlott ezen ítélet kihirdetése napjától számítandó 15 nap, különbeni végrehajtás terhe alatt az 1892: XXVII. tc. 3. §-ban meghatározott célokra a budapesti kir. ügyészségnél köteles megfizetni. A vádlott által kiállóit előzetes letartóztatásnak a Blk. 94. §. szerint való beszámítását a kir. Kúria a Bp. 505. §. 2. bekezdése értelmében az első fokon eljárt kir. büntető törvényszék hatáskörébe utalja. Egyebekben az alsófokú ítéletek érintetlenül hagyatnak. Indokok: A. másodbíróság ítélete ellen semmisségi panasszal éltek : 1. a kir. főügyész a Bp. 385. §. 1. b} pontja alapján, mert a vádlott által 1922. évi január hó 25-én, 1922. évi július hó 13-án és 1922. évi augusztus tió 1-én közzétett cikkekkel elkövetett bűncselekmények nem az 1921 : III. tc. 7. §. 2. bekezdésének 1. tétele szerint minősíttetlek ; továbbá a II. Bn. 28. §-a alapján a Btk. 89. §-nak téves alkalmazása miatt és a büntetés súlyosbítása végett; végül a Btk. 385. §. 2. pontja alapján a vagyoni elégtételnek nagyobb összegben való megállapítása végett; 2. a m. kir. kincstár jogügyi igazgatóságának képviselője csatlakozott a kir. főügyész által a vagyoni elégtételnek nagyobb összegben való megállapítása végeit használt semmisségi panaszhoz; 3. a vádlott a Bp. 385. §-nak 1. a) pontja alapján, azzal a megokolással, hogy ártatlan, felmentése végeit és végül 4. a védő a Bp. 384. §-ának 7. és 9. pontjai alapján bejelentett alaki semmisségi okok fenntartása mellett ugyanezen törvényhelyek, továbbá közelebbi megokolás nélkül a Bp. 385. §-nak 1. a) b) c) és 2. pontjai, valamint a II. Bn. 28. §-a alapján. Ezen panaszok közül a Bp. 385. §. 2. ponljára alapítottak, figyelemmel arra, hogy a vagyoni elégtétel az 1921 : III. tc. 10. §. 2. bekezdése szerint a pénzbüntetéssel egy tekintet alá esik, nyilvánvalóan a II. Bn. 28. §. alapján használtattak. Ezek a panaszrészek tehát az utóbbi törvényhely szempontjából vétettek felülvizsgálat alá. A védő semmisségi panaszának a Bp. 384. §. 9. ponljára alapított azt a