Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 97 bejelentett semmisségi panaszt a budapesti kir. ítélőtábla visszautasította azzal az indokolással, hogy a II. Bn. 30. §-ának a semmisségi panaszt kizáró rendelkezései — figyelemmel a Bp. 521. §-ára is — a járásbírósági ügyekben is alkalmazandók. A koronaügyész perorvoslata szerint ez a végzés törvénysértő, mert a II. Bn. 30. §-a a kir. ítélőtábla másodfokban hozott ítéletéről beszél, tehát az «egyes bíró» kifejezés alatt nyilván a kir. törvényszéknél ítélő egyes bírót érti; azt pedig, hogy ezt a rendelkezést a kir. járásbíróság elé tartozó ügyekre, tehát a kir. törvényszék másodfokú ítéletére is ki akarta volna terjeszteni, sehol nem említi, a miniszteri indokolás pedig világosan kifejti, hogy az új rendelkezésnek célja az volt, hogy a kir. Kúriát — tehát nem a kir. ítélőtáblákat — megszabadítsa jelentéktelenebb ügyek tömegétől . . . Nem vitás, hogy a II. Bn. 30. §-a — ennek határozott s félre nem érthető szövegéből kitünőleg — kizárólag a kir. ítélőtábla ítélete ellen használható semmisségi panaszokról rendelkezik s csak azokat korlátozza oly ügyekben, amelyben az elsőfokú ítéletet egyes bíró hozta. Ennek folytán nem lehet vitás az sem, hogy az e §-ban említett egyes bíró alatt csakis a kir. törvényszéknek azt a bíráját lehet érteni, aki az 4921: XXIX. tc. 2. és 3. §-ai értelmében az ott említett csekélyebb súlyú, de a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozó bűncselekmények tárgyában jár el és határoz, de semmiesetre sem lehet érteni a kir. járásbíróságoknál működő bírákat, akik ugyan mint egyes bírák járnak el, de jogszabályaink szerint nem ily néven, hanem mint kir. járásbíróság ítélkeznek. Egészen kétségtelen ezek szerint az, hogy a törvényhozás a II. Bn. 30. §-ában csupán a kir. ítélőtáblának, mint másodfokú bíróságnak ítélete ellen a Bp. értelmében használható semmisségi panaszokat korlátozta, aminthogy a törvényjavaslat miniszteri indokolásából, a képviselőház igazságügyi bizottságának vonatkozó jelenléséből s a törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásából is kitünőleg az volt a cél, hogy a kir. Kúria tehermentesíttessék a kisebb jelentőségű bűnügyek elintézése alól. A törvényhozásnak erre vonatkozólag határozottan megnyilvánuló és kifejezett akaratával helyezkednék szembe a bíróság, ha a II. Bn. 30. §-ában foglalt rendelkezéseket a kir. törvényszéknek másodfokban hozott ítéletei ellen használható semmisségi panaszokra is kiterjeszteni kívánná. Abból a körülményből, hogy a Bp. 556. §. 3. bekezdése értelmében az ott megjelölt ügyekben a törvényszéknek másodfokú ítélete ellen is csak azon semmisségi okok alapján van Büntetőjogi Döntvénytár. XXI. 7