Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

98 Büntetőjogi Döntvénytár. semmisségi panasznak helye, amelyekre a II. Bn. 30. §-a a kir. ítélőtábla másodfokú ítélete elleni semmisségi panaszt korlátozta, semmikép sem — tehát az analógia legis alapján sem — lehet azt a következtetést levonni, hogy a II. Bn. 30. §-ában foglalt további korlátozás a járásbírósági ügyekre is kiterjed. Merőben téves a kir. ítélőtábla végzésének az az okfejtése is, hogy a II. Bn. 30. §-a módosította a Bp.-nek a semmisségi panaszra vonatkozó, az 521. §. előtti rendelkezéseit s így ez a módosítás a Bp. 521. §-a értelmében kiterjed a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozó bűnvádi ügyekre is. Téves először azért, mert a II. Bn. 30. §-a egy önálló, különleges célú ideiglenes korlátozás a kir. ítélőtáblák másodfokú ítélete ellen igénybe vehető perorvoslat tekintetében, amely csupán a kir. Kúria tehermentesítését célozta. De téves a tábla álláspontja főleg azért, mert a Bp. 556. §-a járásbíróság hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben a másodfokú ítélet ellen használható perorvoslatok tekintetében az előző fejezetek szabályaitól eltérő szabályokat állítván föl, ezekre vonatkozólag a XXIX. fejezetet megelőző fejezetek rendelkezései éppen a Bp. 521. §-a értelmében nem alkalmazhatók. Ha tehát a II. Bn. 30. §., a Bp-nek a semmisségi panaszra vonatkozó egyes rendelkezéseit módosította is, ügy ez a módosítás csupán a Bp. 428. §. első bekezdésére s nevezetesen kifejezetten csupán a kir. ítélőtáblák másodfokú ítélete ellen használható semmisségi panaszok korlátozására vonatkozott, de nem vonatkozott s nem is vonatkozhatott a kir. törvényszékek másodfokú ítélete ellen használható semmisségi panaszokra, amelyek felől a Bp. 556. §. harmadik bekezdése különleges, az előző fejezetektől eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Minthogy"ezek szerint semmi törvényes alapja nincs annak az értelmezésnek mintha a II. Bn. a Bp. 556. §. 3. bekezdését is módosította vagy módosítani akarta volna, azt kellett kimondani, hogy a lh Bn. 30. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók azokban az ügyekben, amelyekben az elsőfokú ítéletet a kir. járásbíróság hozta . . . 70. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 19. számú büntető döntvénye. «Kimeríti-e az 1921 : XXII. tc. 7. §-a alá eső védjegybitorlás vétségének tényálladékát annak a cselekménye, aki ásványvizet tudva olyan palackban hoz forgalomba, amely másnak a javára szóvédjegyként belajstromozott, dombornyomású felirattal van ellátva akkor is, ha arra forgalombahozatal előtt a saját címkéjét ragasztja fel ?»