Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

78 Büntetőjogi Döntvénytár. lete (de a bajok egy részét igen), hanem ebben a mondatban a vádlott éppen azt az álláspontját juttatja kifejezésre, hogy ő magát az Egyesületet nem teszi felelőssé a történt visszaélésekért. Ezzel a kifejezett megkülönböztetéssel szemben, amelyet a vádlott az Egyesület és az egyes ébredők között tesz, — a cikk vád tárgyává tett többi kitételeinek, amelyek az Egyesületről, mint ilyenről említést nem is tesznek, nem tulajdonítható az a& ellenkező értelem, hogy azok mégis az egyesületre vonatkoznak. Jogi személyek (személyösszességek) sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés csak akkor állapítható meg, ha vitán felül áll az, hogy a vád tárgyává tett kitételek nem egyes személyekre, hanem a kollektív egységre vonatkoznak. A jelen esetben azonban a vád tárgyává tett tényállítások egyes ébredővezérekre, egyes volt ébredőkülönítmények tagjaira vonatkoznak, de vonaikozlalhatók magára az Ébredő Magyarok Egyesületére. Mindezeken felül a cikkben foglalt egyes általánosító megjegyzések egy közérdekű kérdésnek egyetemes szempontból írt, általában emelkedett színvonalú vezércikkben foglaltának s nem haladják meg a komoly újságírást megillető bírálat jogos körét. Mindezek folytán, valamint a kir. ítélőtábla ítéletében felhozott egyéb helyes indokokra is figyelemmel, a vádlott felmentése törvényszerű, miért is a főmagánvádló képviselőjének semmiségi panaszát, mint alaptalant, a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett. = Kollektív egységek (a magyar kormány, a nemzetgyűlés, az ország tisztviselői kara) sérelmére elkövetett rágalmazás: BDlár XXI. 1. —Kollektív egység megrágalmazása esetében sértett-e az egyes tag ? EH BHT 829.; BDlár XVIII. 429. 49. A lakáshivatalhoz más hatóság körétől kijelölt közhivatalnokra nézve nem változik eredeti hivatali alkalmaztatásának minősége, valamint e minőségéből kifolyóan a felette álló hatóság felettes hatósági jellege sem. (Kúria 1928 febr. 1. B II. 7724/1926. sz.) Indokok: . . . Igaz, hogy a felhatalmazás megadásakor érvényben volt 8500/1921. M. E. sz. rendelet szerint a lakásügyi közigazgatás tennivalóit ellátó hatóságok felett a főfelügyeletet, a belügyminiszterrel egyetértőleg, a népjóléti és munkaügyi miniszter gyakorolta. Ez a felügyeleti jog azonban az említett cikk 2. bekezdése szerint nem érintette a lakáshivatalhoz más hatóság körétől kijelölt (8. cikk) tag fegyelmi joghatóságára és egyéb szol-