Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 77 vezércikknek a megírásán indították, a kir. Kúria ugyanarra az eredményre jutott, amelyre a kir. ítélőtábla, t. i., hogy az e cikkből vád tárgyává telt tényállítások nem vonatkoznak a főmagánvádlóként fellépett Ébredő Magyarok Egyesületére. A vádlott ugyanis ezt a vezércikket az «Ébredő Magyarok Egyesületéinek előző nap tartott gyűlése után annak hatása alatt írta s telte közzé, mert egyik esti újság közlése szerint annak a gyűlésnek egyes szónokai a frankhamisításnak szenzációvá fejlesztésével a zsidósajtót okolták. Az említett gyűlés illető szónokainak ezt az álláspontját a vezércikk súlyos erkölcsi elmezavarnak és mételyezett szellemből fakadónak mondja s nyilván erre vonatkozik a vezércikknek címe (((Erkölcsi színvakság») is. Ez a kétségtelenül erős hangú bírálat annak gondolatmenete s félre nem magyarázható értelme szerint, nyilvánvalóan nem az Ébredő Magyarok Egyesületére vagy az egyesület hivatalos álláspontjára és határozatára, hanem a gyűlésen fentebbi értelemben felszólalt egyének véleményére vonatkozik; az abban foglalt s vád tárgyává tett kitételek alapján tehát az említett egyesület sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés vétségét ebből az okból megállapítani nem lehet, A vád lárgyává tetl többi kitételt a vádlott a \ezércikknek azon részeiben használja, amelyekben kritikai visszapillantást vet az. Ébredőknek keletkezésük óta viselt dolgaira. Ebben a visszapillantásban történik célzás a báltermekbe, színházakba, klubhelyiségekbe és nyomdákba dobolt bombákra s arra, hogy ezen merényletek gyanúsítottjai, vádlottjai mind ébredők voltak. Ez az állítás ugyan vád tárgyává nem tétételt, de mégsem hagyható figyelmen kívül a jogkérdés elbírálásánál. A vád alapjául szolgáló vezércikknek ebből a részéből, valamint a védelem által az abban foglalt utalásokra vonatkozóan felajánlott bizonyítékokból ugyanis az tűnik ki, hogy a cikknek vád tárgyává tett többi tényállításai, nevezetesen a szűk látkörre, korlátolt gondolkozásra, a vezérek kártevő szellemére, valamint a kereszténységnek bombával és hamis bankóval való megmentésére vonatkozó kitételek és a gróf Apponyi Albert szájába adott kijelentés, nem magára az Ébredő Magyarok Egyesületére, hanem csupán ezen egyesületnek fegyelmezetlen tagjaira, sőt esetleg egy-két vezérlő szerepet játszó tagjára is, vonatkoznak. E tekintetben a kir. Kúria döntő jelentőséget tulajdonít a vezércikk következő mondatának: ((Természetesen nem mintha mindezt a botorságot, sőt esztelenséget az Ébredők Egyesülete csinálta volna». Ennek a mondatnak ugyanis nem az a helyes értelme, amit annak a kir. törvényszék tulajdonít., hogy t. i. nem minden bajt és visszaélést követett el maga az Ébredők Egvesü-