Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 88 védőbeszédet. Az oly közlemény, mely a hatóságok előtt tartott tárgyalásoknak célzatosan csak egy részét közli, a tárgyalás alapján hozott ítélet elfogulatlan elbírálhatásához szükséges egyéb részét pedig a jelen esetben a vád képviselője részéről elhangzott indítványokat, a felek részéről bejelentett perorvoslatokat a második, harmadbírói határozatokat mellőzi, sőt a közöltekhez egyéni megjegyzéseket is fűz, az ilyen nyomtatvány nem azt és nem úgy közli, ami és ahogyan a tárgyalás történt (igazán), és nem is olyan mederben közli azt, hopy az egésznek a valóságtól eltérő más értelem adható ne legyen (hív szellemben) és így az ilyen nyomtatvány a hatóságok előtt tartott nyilvános tárgyalások hív szellemben és igazán történt közlésének nem tekinthető, miéit is a Sf. 44. §-ában biztosított büntetlenségre igényt nem tarthat. Ami pedig a nyomtatvány tartalmát illeti, a kii*. Kúria megítélése szerint a dr. Buza Barn i által állítólag tartott védőbeszéd egész tartalma és iránya annak beigazolása, .hogy a királyság intézménye mily mérhetetlenül káros az országra, ez intézmény az oka a bekövetkezett világháborúnak és az ezt követő trianoni békének, így ez nem má*, mint a királyság intézménye elleni lázítás, a királyság intézményének politikai célzattal való megtámadása; ugyanily tartalmú «a dr. Vér. Imre védőbeszéde a kii', ítélőtáblán)) cím alalt közölt rész is. Ezek szerint kétségtelen, hogy a ((Köztársasági bűnper aktáiból)) címet viselő nyomtatvány tartalma is olyan, ami az 1923 . XXXIV. le. 3. §-ában meghatározott bűncselekmény ismérveit megvalósítani alkalmas. A további kérdés az, hogy e röpirat terjesztése miatt a büntetőtörvénynek a részességről szóló általános rendelkezései (Btk. 69. és 70. §-ok)-e az irányadók, avagy a sajtótörvénynek a fokozatos felelősségről szóló rendelkezései? Jelen ügyben az ügyészség dr. Vér Imre elsőrendű vádlottat és Rózsa István másodrendű vádlottat mint tettesekel vádolta. A kir. Kúria — miként azt legutóbb 1923 júl. 10. napján Bsz. 3536, 58 1923. sz. határozata mutatja — e tekintetben arra az álláspontra helyezkedett, hogy: amennyiben a sajtójogi felelősség körén kívül álló valamely egyén a Btk. rendelkezése alá eső bűncselekmény elkövetését tervezi és azért, hogy az erre irányuló mozgalom mennél sikeresebben megszervezhető legyen, a birtokba jutott, által ismert tartalmú és a kitűzött cél elérésére alkalmasnak tartott nyomtatvány szétosztása (terjesztése) által óhajtja szándékának megnyerni azokat, akiket az eszme iránt amúgyis fogékonyaknak vél, annak ez a cselekménye nem a St. 32. §-ában meghatározott sajtó útján elkövetett büntetendő cselekményt, hanem köztörvényi úton üldözendő bűncselekményt fog-