Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. mény és hogy így a vádlott ellen az 1921 : III. tc. 12. §-a alapján bűnösségei megállapító ítélet nem hozható. Ezért a kir. Kúria a kir. főügyész által a Bp. 385. §. 1. b) pontjára hivatkozva bejelenlelt semmisségi panaszt alaptalannak találta. De nem alapos a kir. főügyész által a Rózsa István vádlott felmentése miatt a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszrész sem. A megállapított tények szerint ugyanis Rózsa István vádlott a dr. Vér Imre által még az ő látogatása előtt megírt leveleket egy külön borítékba helyezve vette át dr. Vér Imre vádlottól továbbítás végett. Olyan tényeket azonban, amelyekből következtetést lehetne vonni arra, hogy Rózsa István vádlott a leveleket a fogházban elolvasta, avagy azok tartalmáról ott bármiképp tudomást szerzett volna, az alsóbbfokú bíróságok meg nem állapították. így Rózsa István vádlott azért, mert esetleg gyaníthatta a levelek tartalmát, büntetőjogi felelősséggel nem tartozik, mert az 1913 : XXXIV. tcikk 3. §-a alá eső bűncselekmény szándékos cselekmény, a gyanítás pedig nem egy a tudattal és akarattal. Ebből folyóan Rózsa István cselekményének elbírálásánál csak az lehet ügydöntő, hogy a «Köztársasági bűnper aktáiból)) című nyomtatvány terjesztésével az 1913: XXXIV. tc. 3. §-ában meghatározott bűncselekmény általában elköveihető-e, és ha igen, ez köztörvényi úton üldözendő-e, avagy sajtó útján elkövetett bűncselekményt foglal-e magában. Az első eldöntendő kérdés tehát az, hogy a ((Köztársasági bűnper aktáiból)) című nyomtatvány tartalma az 1913: XXXIV. tc. 3. §-ában meghatározott bűncselekmény megállapítására alkalmas-e. A kir. ítélőtábla ezt a kérdést nemlegesen oldotta meg azért, mert az általa valónak elfogadott tényekből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a terjesztés tárgyául szolgáló nyomtatvány a dr. Vér Imre vádlott ellen lefolytatott és elsőfokban a budapesti kir. büntelőlörvényszék által 1922. B. XXXV. 14,635/6. sz. alatt ítélettel befejezett bűnper tárgyalásának hív szellemben és igazán való közlése, ez tehát a St. 44. §-a értelmében bűnvádi eljárás tárgyát nem képezheti. A kir. Kúria a kir. ítélőtáblának ezt a jogi nézetét tévesnek találta. A vád alapjául vett nyomtatvány ugyanis közli ugyan az elsőbírói ítéletet, utána azonban célzatosan beékeli azt, hogy dr. Vér Imre ez ítélet jogerőre emelkedése elolt a közoktatásügyi miniszter által a középiskolai magántanfolyam fenntartásának jogától megfosztatott; ezután pedig a Kúriánál tartott védőbeszédet közli s végezetül a dr. Vér Imre által a kir. ítélőtáblánál állítólag tartott