Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 15 zásnak a Btk. 203. §-ában megkívánt különleges célzata, ezen célzat hiányában a vádlottak cselekménye helyesen csak a Kbtk. oo. $-a alá eső kihágásnak minősíthető. . . II. ... b) De a magyar útlevelek kiállításával kapcsolatban az alsóbíróságok Nádosy Imre vádlott terhére is tévedlek a minősítés kérdésében akkor, amidőn Nádosy Imrét, mint a Btk. 393. §-a alá eső közokirathamisítás bűntetteiben való tettest ítélték el. A látszólagos felbújtás vagy más szóval közvetett tettesség konstrukcióját ugyanis a kir. Kúria a Btk. 393. §-ával kapcsolatban lehetőnek nem találja a következő okokból: A Btk. 393. §-a alá eső közokirathamisítást ugyanis a közhivatalnok csakis hivatali hatáskörében követheti el. A saját hivatali hatáskörében cselekvés e bűncselekmény tényálladékához tartozó oly személyes tulajdonság, amely a látszólagos felbujtó rovására be nem számítható. Az, akinek valamely okirat kiállítása nem turtozik hivatali hatáskörébe, a Btk. 393. §-a alá eső cselekményt ennek folytán sem mint tettes, sem mint akár valóságos, akár látszólagos részes el nem követheti. S amennyiben közreműködik abban, hogy egy közhivatalnok ilyen okiratot hivatali hatáskörében hamisan állítson ki, ez a cselekménye csupán más szakaszok alapján torolható meg. Dr. Nádosy Imre tehát, akinek nem tartozott hivatali hatáskörébe útlevelek kiállítása, még a látszólagos felbújtás fikciójával sem mondható ki bűnösnek a Btk. 393. §-a alapján, amely szakasz éppen azért állapít meg különleges súlyú büntetést a tettes közhivatalnokra, mert ez a hamis közokirat kiállítása által még saját hivatali kötelességét is megszegi. Ellenben dr. Nádosy Imre vádlott azáltal, hogy dr. Hetényi Imrét, akinek hivatali hatáskörébe tartozik az útlevelek kiállítása, levélben illetve távbeszélőn felhívta arra, hogy Rába Dezső és Jankovich Arisztid részére hamis névre szóló útleveleket állítson ki, annak dacára, hogy ezeknek kiküldetése nem volt oly természetű, amely ilyen inkognitó útlevelek kiállítását az e részben fennállóit szokás értelmében indokolttá és megengedetté tette volna ; kétségtelenül szándékosan közreműködött abban, hogy ezekbe az útlevelekbe, tehát közokiratba az útlevél tulajdonosok nevére, léhát jogviszonyaik lényegére vonatkozó valótlan tények vezettessenek be. Ez a cselekménye pedig maradék nélkül kimeríti a Btk. 400. $-ának 1. bekezdése alá eső közokirathamisítás vétségének tényálladékát. Ezen hivatalból észlelt s a Bp. 385. §. í. b) pontjában meghatározott semmisségi okból meg kellett tehát semmisíteni mindkét alsóbíróság ítéletének a Btk. 393. §-ával kapcsolatos rendelkezését, még pedig nemcsak dr. Nádosy Imre, hanem Rába Dezső