Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Biinlelőjogi Döntvénytár. is, hogy mi ez a hazafias cél, s hogy annak elérése céljából a készülő bankjegyek miként fognak leihasználtatni, vájjon a Bik. U20H. §-a értelmében veti lörgalombahozatal útján vagy más módon, semmi adat sem merüli föl. A nevezett vádlottaknak az a védekezése, hogy ők a rájuk bizott munka célját nem kutatva csupán azért vállalkoztak arra, mert felettes hatóságuk arra né/ve nekik parancsot adott, cselekményüknek tehát nem volt önálló célja, hanem azt egyszerű köleleségleljesítésnek fogták fel, első pillanatra ugyan valószínűtlennek látszik, de figyelembe véve az Állami Térképészeti Intézetben uralkodó katonás fegyelmet s az ezen intézet által végzett különféle természetű munkák igen bizalmas jellegét, ez a védekezés érthető és elfogadható. Ezek az alárendeltebb állásban levő lisztviselők, akiket az akció tulajdonképpeni céljába bele nem avattak, akik a lelkükre kötött szigorú titoktartásra tekintettel ezen cél iránt még tisztviselőtársaiknál sem, annál kevésbbé az intézeten kívüli tényezőknél nem érdeklődhettek, s akik előtt Haits és Gerő, az ő főnökeik oly magatartást tanúsítottak, hogy annak folytán a nekik kiosztott munkát mint köleles hivatalos munkát tekinthették : mindezek a körülmén)ek egyáltalában nem nyújtanak támpontot arra a következtetésre, hogy ők tudták volna azt, hogy a hamisítványok forgalomba fognak tétetni; még kevésbbé pedig arra a következtetésre, hogy a munkát ebből a célból vállalták és végezték volna. Az a lelki motívum tehát, amely az ő akaralelhatározásukat irányította, ez a parancs, ez a felsőbb utasítás volt, s a munka elvégzésénél őket nemcsak, hogy az a cél nem ve/etle, hogy a hamisítványok forgalomba tétessenek, hanem a felsőbb utasításnak való engedelmeskedésen kívül egyáltalában semmiféle különleges cél nem lebegett szemük előtt. A forgalomba hozatalra irányuló cél vezette ezzel szemben Windischgaetz Lajos herceg vádlottat, az egész akció szervezőjét, financirozóját. Ez a cél vezette Nádosy Imre vádlottal, aki a kifejtettek szerint be volt avatva Windischgraetz Lajos terveibe s azzal mindenben egyetértett. Ez a cél vezette Haits Lajosi, Kurlz Sándort és Gerő Lászlót, akik a vezetőkkel közvetlen érintkezésben állva, a Térképészeti Intézet többi személyzetét a technikai munkába beállították. Végül ez a cél vezette Rába Dezsőt is. aki a forgalombahelyezés körül is tevékenységet fejtett ki. Azt azonban nem lehet teljes megnyugvással állítani, hogy ez a cél vezette a fent nevezett alárendelt hivatali állásában levő Térképészeli Intézeti alkalmazottakat is. Minthogy ezek szerint ezeknek a Térképészeti Intézeti alárendeltebb jellegű alkalmazottaknak, a fentebb megnevezett kilenc vádlottnak, tevékenysége mellől, illetve azon felül hiányzik az után-