Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

in Büntetőjogi Döntvénytár. hamis bejelentés érlheto, de semmiesetre sem egy, az útlevél kiállító hatóság előtt hamis útlevél létesítése céljából tett bejelentés, ami kitűnik az e §-ban foglalt és a súlyosabb beszámítás alá eső cselekményekre utaló megszorításból is. Nyilvánvaló tehát, hogy az 1903: VI. tc. 15. §-a magáról az útlevélhamisításról, következésképp a hamisítás tetteséről és részeséről nem rendelkezik, hanem csupán az útlevél szabályellenes használatára s az azzal kapcsolatos, de csekélyebb súlyú hamis bejelentésekre vonatkozik s ezt nyilvánítja kihágásnak, feltéve, hogy az súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekmény tényálladékát nem foglalja magában. Már pedig a jelen esetben nem csupán a más valaki által hamisított, avagy csupán más nevére szóló valódi útlevelek szabályellenes használatáról, vagy pedig egy csekélyebb jelentőségű ezzel kapcsolatos hamis bejelentésről, hanem — a közokirathamisítás miatt emelt vádnak megfelelően a kir. ítélőtábla által is valónak elfogadott s e helyült is irányadó tényállás szerint, hamis útlevelek készítéséről s az ebben való bűnrészességről van szó s így a vádlottaknak vádba vett cselekménye az 1903 : VI. tc. 15. §-ában meghatározott kihágásnál súlyosabb beszámítás alá esik. ... ... VII. De nem alapos a kir. főügyésznek a Blkv. 391. §-ába ütköző s a 392. §. szerint minősülő és büntetendő közokirathamisítás bűntettei, valamint a Btk. 400. §-ába ütköző, ugyanezen 2. bek. szerint minősülő és büntetendő közokirathamisítás bűntelte miatt vádba vett cselekményeknek a vádtól eltérő minősítése, nevezetesen a Btk. 392. §-ának s a 400. §. 2. bekezdésének mellőzése miau a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján bejelentett, a koronaügyész állal is fenntartóit semmisségi panasza sem, mert a kir. ítélőtábla e tárgyban is a törvénynek megfelelően ítélt, nem ugyan az ítéletében erre vonatkozóan felhozott indokoknál fogva, hanem a következő okokból: A kir. Kúria ugyanis nem osztozik a kir. ítélőtáblának a vonatkozó törvényszakaszokkal, azok szellemével össze nem egyeztethető abban a felfogásában, hogy úgy a Btk. 391. §-ba, mint annak 400. §-ba ütköző közokirathamisílás a Btk. 392., illetve 400. §-ának 2. bekezdése szerint csak akkor minősül és büntetendő súlyosabban, ha az elítélt által célba vett jogtalan vagyoni haszon illetőleg károkozás magában az elítélt terhére rótt közokirathamisítás lényálladékában önállóan jelentkezik, vagyis mikor ez a jogtalan vagyoni haszon, illetve másnak megkárosodása magából a hamis közokiratból fakad. Ennek az álláspontnak magában a törvény szövegében nincs alapja, mert sem a Blk. 392. §-a, sem a 400. §'-ának 2. bekezdése nem írja elő, hogy a jogtalan vagyoni haszonnak magából a hamis