Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 9 ... VI. A közokirathamisítás bűntette miatt elítélt vádlottak és védőik semmisségi panaszának a Bp. 385. §. i. b) pontjai alapján a miatt bejelentett része, mert a vádlottak a hamis útlevelek kiállítása és használata miatt emelt vád alapján a Btk. 391. §-ába ütköző közokirathamisílás bűntettes nem a Kbtk. 71. §-ába, avagy az 1903: VI. tc. 11. §-ába ütköző kihágásban ítéltettek el, szintén alaptalan. A kir. Kúria ugyanis osztozik az alsófokú bíróságoknak abban a nézetében, hogy az arra hi\atott közhivatalnok által hivatali hatáskörében a vonatkozó szabályok által előírt alaki kellékeknek megfelelően kiállított útlevél közokirat. Az ilyen valódi útlevél meghamisítása, avagy ilyen útle\élnek hamis tartalommal való ulánzása, habár az költölt neveknek aláírásával, de az útlevél aláírására jogosító közhivatalnoki minőség feltüntetésével van kiállítva, — amennyiben e bűntett egyéb lénválladéki ismérvei is fennforognak — megállapítja a Btk. 391. §-ába ütköző közokirathamisílás bűntettének tényálladékát. Ettől eltérő kivételt, miként az álsóbíróságok az ítéletükben helyesen hangsúlyozlak, a Kbtk. 71. §-a csupán arra az esetre állapít meg, ha a hamis útlevél alkalmazás, eltartás, vagy segélynyerés céljából a hatóságok vagy magánszemélyek félrevezetésére hamisíttatott, illetve használtatott. Már pedig a vád alá veit útlevélhamisítások nem tartoznak e kivételes eselek közé. Meri az ezúttal vádba veit közokirathamisítások alapjául szolgáló útlevelek, miként ezt az alsóbíróságok szintén helyesen állapították meg, nem a Kbtk. 71. §-ban meghatározott célra hamisíttattak és használtattak. Ami pedig az 1903: VI. tc. 15. §-át illeti, téves ugyan az alsóbíróságoknak az a megállapítása, hogy ez csupán a hamis útlevelek használatát tiltja, mert az e §-ban megállapíloit kihágást a törvény szövege szerint nemcsak az követi el, aki hamisított vagy más névre szóló útlevelet használ, vagy valódi útlevelét másnak használatára átengedi, hanem az is, aki magára vagy útitársára nézve hamis bejelentést tesz, — ennek dacára még sem tévedlek az álsóbíróságok akkor, midőn a vádlottak cselekményét nem e §. szerint minősítették. Ha ugyanis a törvényhozó a hamis útlevél készítését vagy az ebben való közreműködési általában tehát akkor is, ha ez nem a Kblk. 71. §-ában említett célból történik csupán az 1903 : VI. le. 15. §-ába ütköző kihágásként akarta volna büntetni, ennek ilyen értelemben határozóit kifejezést is adolt volna. E helyett azonban ez a törvényszakasz a használaton kívül csupán hamis bejelentésről beszél, ami alatt — az útitársra való utalás folytán — esetleg egy az utazás alatt az útlevél ellenőrző közegek előtt lelt, szóval az útlevélhasználattal kapcsolatban lett