Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

', linnlelöjogi Döntvénytár. téves felfogása azonban a Blk. 81. §-a szerint a beszámítást, tehát a bűnösségük megállapítását sem zárja ki. További indoka a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszoknak Gerő, Virágh, Kiss, Hampel, Spanring, Haits és Kurtz vádlottak részéről áz, hogy a hamisítványok annyira eltértek a valódi bankjegyektől, hogy azok a forgalombahozatalra alkalmatlanok voltak. Igaz ugyan, hogy a szakértők lelete szerint a hamisítványok úgy nagyságuk mint nyomásuk és a papír minősége tekintetében számos eltérést mutatnak az eredeti bankjegyektől, de ennek dacára a szakértők véleménye szerint még a frankjegyet ismerő személyek megtévesztésére is alkalmasak. A Btk. 203. §-a alá eső pénzhamisításnak különben sem tényálladéki eleme a teljesen hű utánzat, hanem csupán az utánzat; miért is elegendő, ha a hamisítvány a valódi pénz látszatával bír annyira, hogy az valódi pénz gyanánt forgalomba hozható anélkül, hogy hamisított volta gondosabb megtekintése nélkül nyomban feltűnnék. A kir. ítélőtábla ítéletében felsorolt tényekből, nevezetesen a hamis frankoknak Kovács Gáspár útján, valamint a két Mankovics testvér által még bankoknál is sikerrel történt forgalombahozatából helyesen vont következtetést arra, hogy a hamisítványok a forgalombahozatalra alkalmasak voltak. Ezt a következtetést egyébként a kir. Kúria a bűnjel hamisítványoknak a Nemzeti Banktól e célból beszerzett valódi ezerfrankos bankjeggyel történt összehasonlítása után a maga részéről is helyesnek találta. Végül a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmisségi panaszokat Gerő László, Virágh János, Kiss Lajos Kornél, Hampel Ferenc, Spanring László és vitéz Haála József vádlottak még azzal is indokolják, hogy ők hivatali fellebbvalóiknak parancsára cselekedtek ; bűncselekményt tehát nem követhettek el, mert cselekmény ük köteleségteljesítés, nem pedig jogtalanság volt. Igaz ugyan, hogy Gerő Lászlót a pénzhamisítási műveletben való közreműködésre — Windischgraetz Lajos vádlotton kívül — külön még hivatali elöljárója, Haits Lajos is felhívta, viszont Gerő László vádlott bízta meg a nevezett vádlottakat, akik a Térképészeti Intézetnek Gerő alá rendelt alkalmazottai voltak, a frankhamisítás technikai munkájának végzésével; ámde ez a körülmény nem mentesíti őket a büntetőjogi felelősség alól. A Btk. 474. §-ában említett, de itt szóban nem jöhető esettől, továbbá attól az esettől eltekintve, amikor a parancs az ellenállhatatlan, «vis compulsiva» (Btk. 77. §.) erejével jelentkezik s amelyről még alább lesz szó, a felettes hatóság parancsára cselekvés csak abban az esetben mentes büntetőjogi következmények alól, ha a parancsoló egyénisége és a parancs összes körülményei okszerűen azt a