Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 5 hitet kelthetik az alárendelt helyzetben lévő engedelmeskedőben, hogy nem büntetendő cselekmény (kriminalitás) van szóban. Ez az eset azonban természetszerűleg ki van zárva akkor, amikor a parancsolt cselekvés már önmagában büntetendő cselekmény ismérveit tünteti fel. A szóbanforgó esel pedig éppen ilyen. A nevezett vádlottak mind tudták azt, hogy Ők hamis pénzt készítenek, ami pedig nem csak tiltott cselekmény, hanem legalább is kihágás s ha IbrgaWhmba tételről is van szó, bűntett s ők mégis e mala fides-szel terhelten engedtek az elöljárójuk hivatalos leihívásának. Gerő László vádlott különösen azért sem hivalkozhalik arra, hogy csupán hivatalos parancsra vállalta és végezte a munkát, mert ezt egyízben gróf Teleki Pál, tehát egy magánesyén felhívására hagyta abba, majd pedig Windischgraetz Lajos herceg, tehát ugyancsak egy magánegyén rábeszélésére újból folytatta. Vitéz Haála József vádlott semmisségi panaszának arra az indokára, hogy az ő cselekmén)éből éppen úgy hiányzik a jogtalanság eleme, mint a Nádosy Imre parancsára hamis útleveleket kiállító Hetényi Imre főkapilányhelyettes cselekményéből, éppen a fenti jogtétel adja a cáfolatot. Ugyanis maga az a tény, hogy Hetényi Imre ú. n. inkognito útleveleket állított ki Jankovich Arisztid és Rába Dezső részére, Hetényi Imre részéről azért nem bűncselekmény, mert ha annak szüksége felmerül, az ilyen útlevelek magasabb állami érdekből való kiállítása bevett szokás és dr. Nádosy Imre azzal indokolta meg közbenjárását, hogy a nevezettek magasabb állami érdekből leltek kiküldve. Hetényi Imre cselekménye tehát csak azért nem bűncselekmény, meri nem tudia. hogy az útlevelek kiállítása valóban milyen célt szolgál. Ha tudta volna, épp oly bűnös volna a Nádosytól kapott felhívás dacára, mint a Térképészeti Intézel alkalmazottai... II... . Dr. Nádosy Imre vádlott és védője semmisségi panaszának a Bp. 385. §. 1. b) pontjára vonatkozó része elsősorban arra van alapítva, hogy a nevezett vádlottnak cselekménye a hamisítványok forgalombahozatalára iránvuló szándék és a jogtalan vagyoni haszon célzalának hiányában csupán az 1921. évi III. t. c. 8. $-a alá eső nemzetgyalázás vétségének minősíthető. Ez a panasz alaptalan. Mert igaz ugyan, hogy a nevezett vádlott és társai által elkövetett vádbeh cselekmény, különösen ennek a külföldön történt általánosító hamis beállítása folytán, alkalmas volt arra is, hogy a magyar állam, a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa, sőt annak hitelét is sértse; ez azonban ennek a cselekménynek csupán a vádlottak cselekvőségétől független körülményekre visszavezethető kihatása volt. Magában véve ez a cselekmény, nevezetesen dr. Nádosy Imrének, az állam egyik magas funkcionáriusának,