Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár, 101 4 77. lapján foglaltak szerint a hadseregfőparancsnokság és hadseregparancsnokságok is tisztában voltak azzal, hogy ha ezt a parancsot közzéteszik, a front azonnal való felbomlása nem lesz elkerülhető, ennélfogva kétségtelen az is, hogy ennek a fegyverletételi parancsnak kibocsátása és közzétételének kikényszerítése egyrészt elősegítette az ellenségnek a magyar állam és az OsztrákMagyar Monarchia területére jutását, másrészt segítségére volt az ellenségnek azáltal is, hogy megingatta az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres erejéhez tarlozó személyeknek a hűségét. Azzal, hogy a fegyveres erő a most említett parancs kibocsátása folytán felbomlott, teljesen lehetetlenné vált minden védelem, s ennek következtében az ellenséges csapatok már akadálytalanul előrenyomulhattak és mint az elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmében előadja (64. lap 2-ik bek.), előre is nyomultak még a belgrádi katonai egyezmény megkötése előtt. Ily körülmények közt pedig az elsőrendű alperes, aki elnöke volt annak a kormánynak, amelyik a fegyverletétel! parancs kibocsátását elhatározta, ugyanő e parancs kibocsátásánál való közreműködésével elkövette a Btk. 126. §-ának 3. pontjába ütköző felségsértés és a Btk. 144. § ának 3. és 5. pontjaiba ütköző hűtlenség bűntettét; s nem vehető figyelembe az a védekezése sem, hogy a fegyverletételi parancs nem a kapitulációt, nem a fegyverek valóságos letételét és az ellenségnek kiszolgáltatását rendelte el, hanem csak az ellenségeskedések megszüntetését, ami pedig a paduai fegyverszüneti szerződés folytán különben is hamarosan bekövetkezett, és pedig nem vehető figyelembe az említett védekezés azért, mert annak alaptalan volta magából a fegyverletételi parancs tartalmából és kifejtett értelméből világosan kitűnik. A tényállásnak VII. és VIII. alatt ismertetett részét: a királynak ott idézett szövegű lemondó nyilatkozatát, a képviselőház feloszlatását, a főrendiház üléseinek berekesztését, továbbá az ú. n. népköztársaság kikiáltását vizsgálva, fontos az a körülmény, hogy a király a forradalom által előidézett kényszerhelyzetben adta ki a nyilatkozatot; és hogy a képviselőház feloszlatása és a főrendiház üléseinek berekesztése a forradalmi terror hatása alatt történtek, amit igazol és pedig az országgyűlés feloszlatását illetően a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az előlegesen kihallgatott Bokányi Dezső tanú vallomása szerint életükkel játszottak volna az országgyűlés tagjai, ha a parlamentben továbbra is ülést tartanak, s a király lemondását illetően az a tény is, hogy hihetetlenül nehezen szánta el magát a nyilatkozat kiadására. Ezek szerint az országgyűlés feloszlatásának és a köztársaság kikiáltásának a három nappal előbb tartott miniszteri tanácson, a nemzeti tanács elnökének részvételével programmszerűen történt