Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 93 tonái! Kálónak, a Magyar Nemzeti Tanács a nemzetek s népek önrendelkezési joga alapján megadja azt a jogot minden népnek, hogy megkövetelhesse a magyar nép számára is ! Külföldön, Csehországban, Ukrajnában magyarországi csapatokat akarnak felhasználni arra, hogy az ottani népek szabadság-mozgalmait letiporják és vérbefojtsák! Magyar katonák, ne legyetek a szabadság hóhérai, a nemzeti függetlenség porkolábjai. A magyar nép testvéri egyetértésben akar élni, a szabadság és nemzeti függetlenség kölcsönös elismerése alapján valamennyi néppel. Katonák, tartsatok fegyelmet! Szervezkedjetek ! Provokálásoknak be ne ugorjatok ! Várjátok a Magyar Nemzeti Tanács parancsait!» Ezeknek a kiáltványoknak a tartalmából helyes következtetéssel állapította meg az elsőbíróság, hogy a Nemzeti Tanács a meglevő királyi kormány ellen szervezkedett, hogy a forradalom előkészítő és inléző szava volt, helyesebben: liogy a Nemzeti Tanács készítette elő és vezette a forradalmat; helyesen állapította meg azt is, hogy a Nemzeti Tanács a kiáltványokban az államhatalom birtokbavételére irányuló célját ki is nyilvánította és hogy a fegyveres erő tagjait nyíltan felszólította az esküvel kötelezett engedelmesség megtagadására, végül helyesen állapította meg azt is, hogy ebben a helyzetben tört ki 1918. évi október hó 30-ik és 31-ik napja közt éjjel a forradalom s a király október hó 31. napján az elsőrendű alperest miniszterelnökké nevezte ki. Ez a kinevezés tehát okszerű következménye volt a Nemzeti Tanács működésére visszavezethető forradalomnak és a forradalom által megteremtett kényszerhelyzetnek. V. A Károlyi kormány által 1918. évi november hó 1-én 38. szám alatt felvett minisztertanácsi jegyzőkönyv a 17. sorszámú előkészítő irat 383—386. lapján foglaltak szerint a következőket tartalmazza: «A minisztertanács beható tanácskozás tárgyává téve az általános közhangulatot s ennek kapcsán a mind erősebben nyilvánuló köztársasági mozgalmat, továbbá mérlegelve azt a vigasztalan állapotot és izgatott közhangulatot, amelyben az országot a tegnapi napon találta s amely az ország számos helyén bolseviki jellegű mozgalmakban explodált, ezen helyzetből kifolyólag a következő határozatot hozza : A minisztertanács lehetetlennek tartja, hogy a mindinkább előtérbe nyomuló köztársasági kérdéssel a kormány ne foglalkozzék. Minthogy azonban a tegnapi napon József főherceg úr Ő fenségének kezeihez letett hivatalos esküje ennek a kérdésnek tárgyalását is kizárja, elhatározza a minisztertanács, hogy Ő felsége elé azon alternatív előterjesztést teszi, hogy vagy elfogadja Ő felsége a kormánynak ezennel elhatározott lemondását és a kormányt hivatalától azonnal felmenti vagy pedig felmenti a kormányt a tegnap tett hivatalos esküje s az abból folyó minden néven nevezhető következmények alól s így lehetővé teszi, hogy a kormány az államforma kérdésével foglalkozzék s ez ügyben konkrét határozatokat hozhasson, illetve a Nemzeti Tanácsnak az államformára nézve hozandó határozataihoz alkalmazkodhassék. A minisztertanács ezen egyhangúlag hozott határozatával a miniszterelnök úr, utóbb gróf Batthyány Tivadar belügyminiszter és dr. Kunfi Zsigmond tárcanélküli miniszter urak felkeresték József főherceg úr Ő Fenségét s felkérték arra, hogy a minisztertanácsi határozatban foglaltakra vonatkozólag Ö Felsége döntését kieszközölni szíveskedjék; A tanácskozás erre az időre megszakíttatik. Miniszterelnök úr József fő-