Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

94 Büntetőjogi Döntvénytár. herceg úr Ő Fenségétől visszaérkezvén, a tanácskozást újból megnyitja. Miniszterelnök úr jelenti, hogy Ő Felsége a kormány lemondását nem fogadja el, ellenben a kormányt a tegnap tett hivatalos eskü és következményei alól feloldja. Miniszterelnök úr továbbá közli a minisztertanáccsal, hogy József főherceg úr Ó Fensége arra az esetre, ha a köztársaság kiáltatnék ki, kész íiával együtt a hűségesküt a magyar köztársaságnak azonnal letenni, mert magyar hazájához feltéllen hűséggel viseltetvén, mint egyszerű honpolgár kíván itt élni. A miniszterelnök úr bejelentéseit a minisztertanács tudomásul veszi. A minisztertanács újból megszakíttatik abból a célból, hogy a kormány a Nemzeti Tanáccsal érintkezést keressen. A kormány tagjai a Nemzeti Tanácsból visszaérkezvén, miniszterelnök úr a tanácskozást újból megnyitja. Miniszterelnök úr bejelenti, hogy dr. Kunfi Zsigmond miniszter úr a Nemzeti Tanácsban a kormány megbízásából a következő határozati javaslatot terjesztette elő : «A nép legszélesebb tömegeiben megnyilvánuló hangulat alapján a kormány elhatározta annak a kérdésnek a kormány programmjába való felvételét; milyen legyen Magyarország államformája : Monarchia vagy köztársaság. E kérdés eldöntését a kormány arra az alkotmányozó gyűlésre bízza, amely az általános, egyenlő titkos, a nőkre is kiterjedő választójog alapján a legrövidebb idő alatt, legfeljebb hathéten belül össze fog ülni. Ennek a választójognak életbeléptetését a kormány, ha lehetséges, a törvényes formák betartásával, ha ellenben ez akadályokba ütköznék, más alkalmas eszközökkel fogja biztosítani)). Ezzel kapcsolatban miniszterelnök úr jegyzőkönyvre adja, hogy ő és a kormány tagjai ezen programmra helyezkedve a Nemzeti Tanács előtt a következő esküt tették le, miután a Nemzeti Tanács kívánságára miniszteri megbízásaikat megtartották: ((Esküszöm, hogy Magyarországhoz hű leszek, teljes függetlenségét megvédem, minden erőmmel Magyarország népének javát, szabadságát és a haladását fogom szolgálni. Isten engem úgy segéljen.!» Ezen bejelentések jegyzőkönyvre vétetvén megállapíttatik, hogy Magyarország miniszterelnöke : gróf Károlyi Mihály, ki ezen minőségben a magyar külügyminiszteri teendőket végzi és a pénzügyi tárcát ideiglenesen vezeti; belügyminiszter: gróf Batthány Tivadar, aki a felség személye körüli minisztérium ügyeit is végzi; kereskedelemügyi miniszter : Buza Barna, aki az igazságügyi tárcát is ideiglenesen vezeti; vallás- és közoktatásügyi miniszter: Lovászy Márton; tárcanélküli miniszterek: dr. Nagy Ferenc, dr. Jászi Oszkár és dr. Kunfi Zsigmond. Dr. Nagy Ferenc tárcanélküli miniszter úr megbízatik a közélelmezési ügyek vezetésével. Dr. Kunfi Zsigmond tárcanélküli miniszter úr a munkaügyi- és népjóléti ügyek vezetésével és dr. Jászi Oszkár tárcanélküli miniszter úr a Magyarországban élő nemzetek önrendelkezési jogának előkészítésével)). VI. Ugyancsak 1918. évi november hó 1. napján bocsátotta ki Linder Béla hadügyminiszter (aki az ugyancsak november hó 1-én a Károlyi-pártból, a szociáldemokratapártból és a radikálispártból újonnan összeállított minisztériumnak ebben a minőségben tagja volt (K/K. alatti 455. lap), a hadseregfőparancsnokságsághoz és az egyes hadseregcsoport-parancsnokságokhoz címezve a következő rendeletet, az úgynevezett fegyverletételi parancsot {K K. 36. számú melléklete a 317. lapon; és P) alatt). «Magyarország belső helyzete képtelenné teszi ezt az országot a háború továbbviselésére. A magyar kormány határozata alapján, mint felelős magyar kir. hadügyminiszter ezennel elrendelem a fegyverletételt és utasítom a hadseregfőparancsnokságot, a Boroevics, Bozen és Kövess hadseregcsoport-parancsnokságokat, hogy Wilson békepontjai, a teljes leszerelés, népek szövetsége és a döntőbíróságok elvei alapján haladéktalanul lépjenek az entente hadseregek parancsnokságaival összeköttetésbe a fegyverletételre vonatkozólag. Amennyiben az