Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

80 Büntetőjogi Döntvénytárhatáskörébe tartozik abban az esetben is, ha a kártérítés alapja valakinek a büntetőtörvényekbe ütköző' jogellenes cselekménye volt. Sőt a polgári bíróságot a kártérítési felelősség megállapításánál a büntetőbíróság jogerős felmentő ítélete sem köti, amint ezt a kir. Kúria P. 446/1926. sz. a. kelt ítéletében s az ebben felsorolt sok más ítéletében kimondta. S miután ez alól az általános magánjogi jogszabály alól kifejezetten nem tesz kivételt a miniszterek felelősségre vonása esetében követendő eljárást ideiglenesen szabályozó 1920 : X. tc. sem, el lehet járni perében, az arra hivatott rendes bíróságok előtt az elsőrendű alperes ellen a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915: XVIII. tc. és az ezt kiegészítő 1921. XLIII. tc. alapján érvényesített magánjogi igény tárgyában is, tekintet nélkül arra, hogy az elsőrendű alperes azoknak a cselekményeknek egy részét, amelyeket az ő terhére a kereset jogalapjaként a felperes felhozott, a tényállás szerint részint mint az ú. n. népköztársaság elnöke ebben a hivatalos minőségében követte el. El lehet pedig járni annál inkább, mert a hazaárulók vagyoni felelősségét szabályozó 1915: XVIII. tcikk ugyancsak egy erre kijelölt és a fennálló perjogi szabályoktól eltérően megalakítandó társasbírósághoz, a budapesti kir. törvényszéknek öttagú tanácsa' elé utalta elsőfokban annak a megállapítását, hogy a vagyonátszállás bekövetkezése valóban fennforog-e; és sem az 1920: X. tc, sem az 1921:XLIII. nem mondotta ki, hogy ez a bíróság a volt miniszterek (stb.) ellen hivatalos minőségében elkövetett cselekményük vagy mulasztásuk miatt a vagyonátszállást csak akkor mondhatja ki, ha az e felett való döntés az 1920:X. tc. szerint lefolytatott eljárásban, az ott meghatározott módon megalakult kivételes bíróság hozzá utalta, sőt ellenkezőleg az utóbbi keletű törvény vagyis az 1921:XLIII. tc. 3. §-a intézkedik arról is, hogy az 1915: XVIII. tc. 2. §-ában említett bíróság a vagyonátszállásnak büntetőjogi előfeltételeit is önállóan vizsgálja és a vagyoni felelősség kérdésében a bűnvádi eljárás eredményének bevárása nélkül, attól függetlenül jár el és határoz. A kir. Kúria a per elbírálásánál az elsőbíróság ítéletében megállapított s a fellebbezési bíróság által elfogadott tényekből, a következőket fogadta el ítéleti döntésének alapjául: I. Áz elsőrendű alperes az 1915. év tavaszán, amikor olaszország ellenséges magatartása már fenyegetővé vált, politikai barátjaival folytatott megbeszélés után egy dr. Török János (azelőtt Toch Vilmos) nevű, Rómában járatos görög kath. lelkészt küldött