Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. S7 ajánlólevéllel és útiköltséggel ellátva Sonnino olasz külügyminiszterhez azzal a megbízással, hogy a függetlenségi párt nevében az olasz háború elkerülésének lehetősége felől tudakozódjék ; és elfogadható feltételek esetére a párt részéről felajánlotta, hogy Ausztria területének megcsonkítását politikai hangulatkeltéssel elő fogja mozdítani. Az elsőrendű alperes tanúvallomása szerint azonban (17. lap) ő a területi engedmények mérvét, határozottan sohasem jelölte meg, csak elvként kezelte, s ő és politikai elvbarátai még burkoltan sem tettek célzást arra, hogy hajlandók volnának nagyobb területet Ígérni a hivatalos osztrák-magyar külügyi kormánynál. Vallotta továbbá az elsőrendű alperes, (5. lap) azt is, hogy ő a Romániával való tárgyalás eszméjét és a szeparatisztikus politikának forradalom útján való keresztülvitelét a leghatározottabban visszautasította. Az elsőrendű alperes dr. Török Jánosnak Lothier francia képviselőhöz (a Temps munkatársához) ajánló levelet adott, de vallomása szerint oly célból, (20. lap) hogy azzal a nevezettet aki a fogságból őt is kiszabadította keresse fel a végből, hogy Buza Barnát és Héderváry Lehelt is szabadítsa ki; arról azonban hogy Lothier Törökkel politikai tárgyalásokba bocsátkozzék, illetve Őt e végből alkalmas helyekre bevezesse, sem a levélben, sem egyébként egyáltalában nem volt szó. Az elsőrendű alperes a sikertelen vállalkozásról és az olasz külügyminiszter elutasító válaszánál illetékes helyen utóbb jelentést tett (elsőbírósági ítélet 10. oldal 4-ik bekezdés). Az elsőrendű alperes vallomása szerint (5., 6., 21., 22. lap) dr. Török János az ő utasítására csak hiányosan és kivonatosan ismertette gróf Andrássy Gyula előtt az olaszországi akciót, nevezetesen a trieszti kérdést, a románokkal való tárgyalást és a magyar szeparatisztikus politika érvényesülésének eszméjét elhallgatta, s ugyanezek kimaradtak abból a jegyzőkönyvből is, melyet illetékes helyre juttatás végett gr. Andrássy Gyulának átadtak, s amely az elsőrendű alperes tudomása szerint el is jutott a monarchia külügyminiszteréhez, továbbá dr. Török János ugyancsak az elsőrendű alperes utasítására az olaszországi akcióval még egy másik teljesen részletezett, úgyszólván fotografikus hűségű leírást is készített és adott át az elsőrendű alperesnek, amelyet azonban ő nem tartott kimerítőnek s ezért átdolgozás és kiegészítés végett azt Töröknek visszaadta, de a kész leírást tőle utóbb nem kapta meg. Török János egyéniségét politikailag maga az elsőrendű alperes is gyanúsnak találta, mert nagylábon élt, ide-oda igen sűrűn utazgatott, könnyen jutott útlevelekhez, amiből azt következtette az elsőrendű alperes, hogy Török János tiltott módon jut pénzhez és útlevelekhez, s ezek miatt, benne az elsőrendű alperes bizalma később megrendült, igyekezett vele mennél ritkábban összejönni, sőt lassankint el is ejtette (vallomásának 7.