Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 57 hanem csupán a magyar áliam és a magvar nemzet megbecsülése ellen elkövetett bűntetlel (1921:111. tc. 7. §. második bekezdése) és kormányzósértés vétségével vádollan állolt a kir. törvényszék előtt. Igaz ugyan, hogy a vádlott az ő cikkében a vádlott védelmére kel s megemlíti, hogy ő európai nevű, köztiszteletben álló, nemzetközi értékű publicista, aki csak azért került a vádlottak padjára, mert a bécsi magyar emigráció sajtójában az ú. n. kurzus alatt illhon történt való eseményeket írt meg, ezáltal azonban még nem dicsérte fel, sem nvilvánosan ki nem tüntette Sz. Zoltánt. Igaz ugyan, hogy a Btk. 174. §-a alkalmazhalásának nem feltétele az, hogy a feldicsért, vagy kitüntetett egyén azon bizonyos bűncselekmény miatt már el legyen ítélve, mert e §. védelmének tárgya a törvény és a törvénykezés iránti tisztelet, amely a feldicséréssel jogerős elítélés nélkül és előtt is megsérthető, még sem állapítható meg azonban ez a vétség akkor, ha pl. a jogerős ítélet a vádlottat bűncselekmény hiányában felmenti. Elítélés, különösen pedig még elsőbirói elítélés előtt tehát csak kivételesen s oly esetben alkalmazható ez a §., ha az eset összes körülményeiből nyilvánvaló, hogy a vádlott szembehelyezkedve a törvénytiszteleltei valóban bűncselekményt s bűnteltest akart feldicsérni. A vádlóit cikkében azonban nem foglaltatik Sz. Zoltánra nézve feldicsérés, kitüntetés azért, mert Ő elkövette a vádbeli cselekményt, hanem csak annak vitatása, hogy ő valót írt, tehát bűncselekmén)! nem követett el s ennek folytán helytelenítése annak, hogy a vádlottak padjára ültették, míg más nagyobb bűnösök amnesztiát kaptak. Az ilyen érvelés, az ilyen álláspont s a kormány intézkedéseinek ilyen bírálata lehet téves, lehet hazafias szempontból kifogásolható, de nem egyértelmű a vádlott/eldicsérésével általában s még kevésbbé jelent egyet amialt való feldicséréssel, hogy a vádlott a vád tárgyává telt bűncselekményt elkövette. Tévedett tehát a kir. ítélőtábla, amidőn megállapítva azt, hogy a vádlott Sz. Zoltánt, mint az ellene megállapított vétség elkövetőjét e vétség elkövetése miatt földicsérte, bűnösségét a Btk. 174. §-a értelmében megállapította. Ennek folytán mindkét aísóbíróság ítéletének erre vonatkozó részét a Bp. 385. §. I. a) pontjában meghatározott semmisségi okból a Bpn. 33. §. első bekezdése értelmében megsemmisíteni s a vádlottat ennek a cselekménynek vádja alól felmenteni kellelt ...