Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 57 hanem csupán a magyar áliam és a magvar nemzet megbecsülése ellen elkövetett bűntetlel (1921:111. tc. 7. §. második bekezdése) és kormányzósértés vétségével vádollan állolt a kir. törvény­szék előtt. Igaz ugyan, hogy a vádlott az ő cikkében a vádlott védel­mére kel s megemlíti, hogy ő európai nevű, köztiszteletben álló, nemzetközi értékű publicista, aki csak azért került a vádlottak padjára, mert a bécsi magyar emigráció sajtójában az ú. n. kur­zus alatt illhon történt való eseményeket írt meg, ezáltal azon­ban még nem dicsérte fel, sem nvilvánosan ki nem tüntette Sz. Zoltánt. Igaz ugyan, hogy a Btk. 174. §-a alkalmazhalásának nem feltétele az, hogy a feldicsért, vagy kitüntetett egyén azon bizo­nyos bűncselekmény miatt már el legyen ítélve, mert e §. védel­mének tárgya a törvény és a törvénykezés iránti tisztelet, amely a feldicséréssel jogerős elítélés nélkül és előtt is megsérthető, még sem állapítható meg azonban ez a vétség akkor, ha pl. a jogerős ítélet a vádlottat bűncselekmény hiányában felmenti. Elítélés, különösen pedig még elsőbirói elítélés előtt tehát csak kivételesen s oly esetben alkalmazható ez a §., ha az eset összes körülményeiből nyilvánvaló, hogy a vádlott szembe­helyezkedve a törvénytiszteleltei valóban bűncselekményt s bűn­teltest akart feldicsérni. A vádlóit cikkében azonban nem foglaltatik Sz. Zoltánra nézve feldicsérés, kitüntetés azért, mert Ő elkövette a vádbeli cselek­ményt, hanem csak annak vitatása, hogy ő valót írt, tehát bűn­cselekmén)! nem követett el s ennek folytán helytelenítése annak, hogy a vádlottak padjára ültették, míg más nagyobb bűnösök amnesztiát kaptak. Az ilyen érvelés, az ilyen álláspont s a kormány intézkedé­seinek ilyen bírálata lehet téves, lehet hazafias szempontból ki­fogásolható, de nem egyértelmű a vádlott/eldicsérésével általában s még kevésbbé jelent egyet amialt való feldicséréssel, hogy a vádlott a vád tárgyává telt bűncselekményt elkövette. Tévedett tehát a kir. ítélőtábla, amidőn megállapítva azt, hogy a vádlott Sz. Zoltánt, mint az ellene megállapított vétség elkövetőjét e vétség elkövetése miatt földicsérte, bűnösségét a Btk. 174. §-a értelmében megállapította. Ennek folytán mindkét aísóbíróság ítéletének erre vonatkozó részét a Bp. 385. §. I. a) pontjában meghatározott semmisségi okból a Bpn. 33. §. első bekezdése értelmében megsemmisíteni s a vádlottat ennek a cselekménynek vádja alól felmenteni kellelt ...

Next

/
Thumbnails
Contents