Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

56 Büntetőjogi Döntvénytár. tóztatást a szabadságvesztés büntetésbe be kell számítani, még ha előzetesen a letartóztatást nem a rendes bíróság, hanem valamely más hatóság rendpítp /<? p] (Kúria 1925 nov. 4. B II. 4959/1925. sz.) Indokok: . . . A panasznak a Bp. 385. §. 2. pontjára alapított része a védőnek a fellebbviteli főtárgyaláson tett nyilatkozatából következtetve azt tarlja sérelmesnek, hogy az alsóbbfokú bíróságok a katonai detektív osztály által elrendelt letartóztatást a büntetésbe nem számították be. A panasznak ez a része alapos, mert ez ügyben a katonai detektív osztály előzetesen eljárt, a Btk. 94. §-ának helyes értelme szerint pedig az ugyanazon eljárás során kiállott előzetes letartóztatást a szabadságvesztés büntetésbe be kell számítani, még ha előzetesen a letartóztalást nem a rendes bíróság, hanem valamely más hatóság rendelte is el . . . 51., A Btk. 174. §-a alkalmazhatásának nem feltétele az, hogy a feldicsért vagy kitüntetett egyén azon bizonyos bűncselekmény miatt már el legyen ítélve, mert e §. védelmének tárgya a törvény és a törvénykezés iránti tisztelet, amely a feldicséréssel jogerős elitélés nélkül és előtt is megsérthető. Mégis elítélés, különösen pedig még elsőbírói, elítélés előtt csak kivételesen s oly esetben alkalmazható ez a §.,m ha az eset összes körülményeiből nyilvánvaló, hogy a vádlott szembehelyezkedve a törvény tisztelettel, valóban bűncselekményt s bűntettest akart feldicsérni. (Kúria 1925 febr. 4. B I. 4372/1925. sz.) Indokok: ... A bűntett és bűntevő feldicsérésének vétségére vonatkozólag a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi paijasz alapos. Az alsóbíróságok álláspontja szerint a vádlott cikkében Sz. Zoltánt azért dicsérte föl, mert ő a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen vétséget követett el (1921 : III. tcikk 7. §. első bekezdése). Ilyen feldicsérés azonban a cikkben nem foglaltatik. Sz. Zoltán akkor, midőn a vádlott szóbanforgó cikkét megírta s mikor ez megjelent, még elsőbíróilag sem volt elítélve,