Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 51 I. (Kúria 1925 okt. 21. B I. 6455/1924. sz.) Indokok: . . . A ctHallatlan újabb zsidó szemtelenség)) feliratot viselő, aláírás és a nyomda feltüntetése nélkül kiadott nyomtatott röpcédula tartalmának, a kir. ítélőtábla által valóként elfogadott lényállásnak és annak a körülménynek egybevetéséből azonban, hogy a vádlott ellen a feljelentést" 1920 április 10-én kelt beadványával az a P. Sándor m. kir. erdőalliszt adta be, aki a vádlottnak régibb idő óta ismerőse volt és ezen ismeretségei felhasználva olvasta fel a vádlott elölt a röpcéduiának a zsidókra vonatkozó általános gyalázkodó és az ezek elleni gyűlölet felkel-, lésére alkalmas tartalmát és a vádiolt kifakadása után P. Sándor nem átallolta azt a kijelentést is lenni, hogy a röpcédulát a nemzeti hadsereg írta, a vádlott pedig csak ekkor és ennek hatása alatt tette a magyar nemzeti hadseregre vonatkozóan a kir. ítélők tábla ítéletével megállapított sérlő kijelentését: a kir. Kúria azt a következtetést vonja lej hogy ebben az ügyben P. Sándor agent provocateur szerepét töltőit be és e szerepében a ?sidó vallásánál és származásánál fogva magát is sértve érző, büntetlen előéletű vádlottat P. Sándor ugratta bele a bűncselekmény tényálladékál megállapító kifejezések megtételébe. Ez a körülmény pedig oly különös méltánylást érdemlő ok. amely kapcsolatban a vádlott egyéniségével, életviszonyaival és az eset összes többi körülményeivel, a büntetés végrehajtásának a Bn. 1. §-ával megengedett felfüggesztését indokolttá teszi, miért is*azt a Bn. 9. §. alapján hivatalból el kellett rendelni . . . II. (Kúria 1925 ápr. 28. B I. 719(5 1924. sz.) Indakok: A védő a kir. tábla ítélete ellen a Bp. 385. §. 1. a) ponija alapján a vádlott bűnösségének megállapítása miau azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a vádbeli sértő kifejezések alapját és indokát levő, a vádlóit állal bizonyítani célzott tényállítások bizonyítást nyervén, a vádlott bűnössége a Bv. 16. §-a értelmében megállapítható nem lelt volna. Ez a panasz alaptalan. Ugyanis a bizonyítás rendjén nem merüli fel meggyőző ténybeli adat annak megállapítására, hogy főmagánvádló az Ébredő magyarok egyesületének tagja, illetőleg a veszprémi csoport társelnöke lett volna és mint ilyen választatott volna meg nemzetgyűlési képviselővé. Továbbá nem nyert ténybeli megállapítást az sem, hogy a főmagánvádló nemzetgyűlési képviselővé történt meg4*