Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

52 Büntetőjogi Döntvénytár. választása előtt zsidóellenes érzelmű volt, aki a zsidók üldözésében tevékeny részt vett és hogy képviselővé történt megválasztása után utóbb a keresztény nemzeti irányú politikai állásfoglalását azért változtatta meg, mert a Landau-ügyben, mini védő, illetőleg jogi képviselő magas ügyvédi honoráriumhoz óhajtott jutni. Ellenben az alsóbbfokú bíróságok ítéleti ténymegállapításaiban foglalt egyes ténybeli adatok szerint a főmagánvádló a proletárdiktatúra alatt a zsidók söpredékét szidalmazta és a kommunizmus után a zsidóüldözés idején az ok nélkül megtámadott zsidók megvédésében működött közre. A M. Lajoshoz 1919 szeptember 9-én intézett levélben csak azért tesz szemrehányást a címzettnek, hogy a kommunizmus idején a zsidó kommunisták felforgató irányzatát támogatta és hogy a kommunizmus megszűnése után lapjában a nem ártatlan zsidókat védelmezi önös érdekből, ami szintén nem bizonyíték amelleti, hogy a főmagánvádló abban az időben a zsidóság egyeteme ellen ellenséges érzülettel viseltetelt volna. Mindezeknél fogva a kir. Kúria is úgy találta, hogy a vádlott indítványára felvett bizonyítás a vádbeli kifejezések alapjául és indokául felhozott tényállítások valósága tekintetében sikerre nem vezetett és így az alsóbbfokú bíróságok a vádlott bűnösségét törvénysértés nélkül állapították meg. Ezért a semmisségi panaszt, mint alaptalant el kellelt utasítani. A büntetés kiszabásánál a kir. Kúria súlyosítóul mérlegelte a vádlott terhére a becsületsértő kifejezések halmozott voltát, enyhítőül pedig a kir. törvényszék ítéletében felsorolt körülményeken felül még azt is, hogy a főmagánvádlónak politikai meggyőződésében és pártállásában való irányváltoztatása és az adott esetben is cikkének a korábbi pártállásától távol eső, más világnézeti alapon álló sajtó-orgánumban való közzététele könnyen megtéveszthette a vádlottat, aki hírlapi közleményével éppen ezt a vélt elvtagadást akarta megbélyegezni. Mindezeknek a körülményeknek egybevető mérlegelésével a rendelkező részbeli fő- és mellékbüntetés mutatkozott a vádlott bűnösségével arányban állónak. Ugyanezekben az enyhítő körülményekben azonban a kir. Kúria oly különös méltánylást érdemlő okokat talált, amelyek a büntetés végrehajtásának a Bn. 1. §-a szerinti felfüggesztését indokolják és pedig annyival is inkább, mert ettől az elítélt magaviseletére, egyéniségének, életviszonyainak figyelembe vételével kedvező hatás várható.