Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. ménye által, amelyben kizártnak . nem volt vehető, hogy annak tartalma valakit a katonaság intézménye ellen gyűlöletre, vagy a katonai fegyelem megbontására esetleg reávehet. Kétségtelen ennélfogva, hogy a vádlott cselekménye befejezést nyert azáltal, hogy ő a levelet postára adta, az a katonasághoz megérkezve ott felbontatott és így tartalma másoknak is tudomására jutott. A valónak elfogadott és ehelyütt is irányadó tényállás adataiból azonban — az alsóbbfokú bíróságoknak e tekintetben megfelelő jogi indokai alapján — a kir. Kúria sem látja megállapíthatónak azt, hogy a vádlott a levélben foglalt kitételeket abból a célból használta, hogy ezzel a szolgálati fegyelmet megbontsa.. Viszont a vádlottnak a legelemibb felfogás mellett is tudnia kellett, hogy a katonaságnál a «fellázadás» csak a szolgálati fegyelem súlyos megsértésével vihető keresztül, ekként tehát tudva és akarva írt kijelentései a katonai fegyelem elleni izgatásra alkalmasak. Mindezen okokból a vádlott cselekménye az 1921:111. tc. 6. §-a első bekezdésében meghatározott izgatás vétségének összes tényálladéki elemét magában foglalja, amiért is a kir. főügyész alapos semmisségi panasza folytán az alsóbbfokú bíróságok ítéleteit a rendelkező részben felhívott törvényszakaszok alapján megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet kelleti hozni. . . 42. Az 1922: XXVI. tc. 1. §-ának 3. pontja keret(blankett) törvény, mely keretének kitöltését más jogforrásra, nevezetesen minisztériumi vagy pénzügyminiszteri rendeletre bízta. Az így egymást követően keletkezett rendeletek azonban a törvény erejét nem érintik, hanem — éppen a törvény erejéből — csupán a törvény alkalmazhatásának egyik feltételét szabják meg. E rendeletek tehát nem a törvény, hanem egymás helyébe léptek, de egymás helyébe sem a jogi felfogás, hanem csak a büntetőjogi védelemben részesített jogi érdek megváltozása, illetőleg megszűnte folytán. Ekként a törvényt minden adott esetben azzal a tartalommal kell alkalmazni, amellyel a keret a tett elkövetése idejében kitöltve volt. (Kúria 1926 febr. 10. B 11. 7605/1925. sz.)