Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

36 Büntetőjogi Döntvénytár. tag tesz engedményt. — //. Az a körülmény, hogip a ualóság bizonyítását a sértett is kívánja, csakis a valóság bizonyítása iránt a St. 53. §-ában meghatározott záros határidőben kért bizonyítás esetén jöhet tekintetbe. ^ ^ ^ fi L 4668/1925 sz} Indokok: . . . Nem kerülte el a kir. Kúria figyelmét, hogy a kir. törvényszék a vádlott részéről a valóság bizonyítása tárgyában a főtárgyaláson elkésetten előterjesztett indítványnak a St. 53. §-ában foglalt jogszabály megsértésével adott helyt és a bizonyítást törvénysértéssel rendelte el és foganatosította. E jogszabály kivételt nem tűrő kötelező parancsa szerint ugyanis a vádlott a valóság bizonyítása iránti kérelmét legkésőbben a vádirat közlésétől számítolt nyolc nap alatt köteles előterjeszteni és a későbben előterjesztett indítványt a bíróság figyelembe már nem veheti. A St. 54. §-ának második bekezdésében említett kedvezményes rendelkezés nem állapít meg a St. 53. §-ában foglalt záros határidő alól a valóság bizonyítása iránti kérelem előterjesztése tárgyában kivételt, hanem csakis a St. 53. §-ában meghatározott záros határidőn belül előterjesztett bizonyítási indítványban meg nem jelölt bizonyítékokon kívül újabb bizonyítékok előterjesztésére vonatkozólag tesz engedményt. De nem vehette fel a bizonyítást a kir. törvényszék a Jjv. 13. §-ának második bekezdése értelmében annak alapján sem, hogy annak elrendelését a sértett is kívánta, mert ez a körülmény sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt folyamatban levő bűnügyben csakis a valóság bizonyítása iránt a St. 53. §-ában meghatározott záros határidőben kért bizonyítás esetén jöhet tekintetbe az elrendelendő bizonyítás keretének megállapítása tekintetében. A kir. törvényszék ezzel a jogszabálysértéssel a St. 56. §-ának első bekezdésére való tekintettel a Bp. 384. §. 5. pontjában meghatározott semmisségi okot valósította meg, erre vonatkozó megfelelő perorvoslat hiányában azonban ez a jogszabálysértés a Bp. 384. §. utolsó bekezdése értelmében helyreigazítható nem volt. 31. A Bv. 2. §-ába ütközik a vádlottnak az a tette, hogy nyilvános helyen a rendjel szalagot törvényesen viselő, külföldi államot képviselő egyéni attól, annak akarata ellen, erőszakkal megfosztotta. (Kúria 1926 márc. 2. B III. 856/1925. sz.>