Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 37 Indokok: . . . A vádlottaknak az alsófokú bíróságok részéről a felülvizsgálatra is kötelező az a valónak elfogadott tette, hogy nyilvános helyen a rendjel szalagot törvényesen viselő, külföldi államot képviselő egyént attól, annak akarata ellen, erőszakkal megfosztották, kimeríti a Bv. 2. §-ába ütköző bűncselekmény ismérveit. A vádlottak "bűnössége tehát a törvényes formában előterjesztett kívánat folytán a törvény megsértése nélkül állapíttatott meg; annál inkább, mert a tudatra és a tévedésre alapított védekezésük valóságát a kir. ítélőtábla az általa valóknak elfogadott tények -alapján helyes következtetéssel döntötte meg . . . 32. Nem változtat a szerzőségen az, hogy más adta a cikk megírására alapút szolgált adatokat, ez legfellebb arra ad okot, hogy az adatok szolgáltatója szerzőként szintén felelősségre vonassék. (St. 33. $ •második bek.) „ . (Kúria 1925 dec, 2. B I. 2865/1925. sz.) Indokok: ... A Bp. 385. §. 4. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasznak indoka, a védelem előterjesztéséből következtetve az, hogy a vád tárgyává tett cikknek tulajdonképpen P. Kálmán vádlott a szerzője s ennek folytán B. József vádlott felmentendő. Ez a panasz alaptalan. A kir. ítélőtábla állal valónak elfogadott tényállás szerint ugyanis a vád tárgyává tett cikket B. József vádlott írta meg és tette közzé és így nyilvánvaló, hogy ennek a cikknek ő a szerzője. Az a körülmény, hogy B. Józsefnek a cikk megírására alapul szolgált adatokat P. Kálmán szolgáltatta és ez a vádlott kérte meg és bírta rá B. József vádlottat a cikk megírására, B. József szerzőségén mit sem változtat, hanem, mint azt a kir. ítélőtábla helyesen megállapította, csak arra szolgálhat alapul, hogy a St. 33. §. második bekezdése értelmében P. Kálmán vádlott szerzőként szintén felelősségre vonassék. Időszaki lapok közleményeiért a szerző sajtójogi felelőssége a St. 35. §-a értelmében csak akkor szűnik meg, ha a közlemény megírására a szerzőt egyenesen a felelős szerkesztő utasította. Jelen esetben azonban P. Kálmán csak betűszedő volt, nem pedig a lap felelős szerkesztője s így nem is adhatott utasítást a vádlottnak, de még ha tényleg adott volna is, ennek sem volna olyan hatálya, amely B. József vádlott szerzői felelősségét megszüntetné. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla, amidőn B. József vádlottnak, mint szerzőnek bűnösségét megállapította, miért is az erre vonatkozó semmisségi panaszt, mint alaptalant elutasítani kellet...