Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. nyugodt megfontolásnak minden nehézséget leküzdeni törekvő, az ölés tervszerű végrehajtását céltudatosan megvalósítani akaró és higgadt lélekkel meg is valósító munkája, és pedig még akkor sem, ha a tettes az ölés gondolatával régebb idő óta foglalkozott is és azt előre el is határozta. (Kúria 1925 okt. 14. B I. 2590 1925. sz.) Indokok :... Az ölés előre elhatározása és előre megfontolása nem azonos nem egymást fedő büntetőjogi fogalmak. A Btk. 278. §-ában meghatározott gyilkosság bűntettének tényálladéki ismérvét tevő előre megfontolt szándék az értelem latolgató, számító, tervezgető munkáját tételezi fel az ölés gondolatának keletkezésétől fogva az ölés véghezviteléig. Nem állapítható meg az előre megfontolt ölési szándék, ha az ölés gondolatának elhatározássá érlelése alatt majd azután az elhatározás létrejöttétől annak végrehajtásáig letelt időközben és az ölés véghezvitelénél a tettes cselekményében nem ismerhető fel a hideg, nyugodt megfontolásnak minden nehézséget leküzdeni törekvő, az ölés tervszerű végrehajtását céltudatosan megvalósítani akaró és higgadt lélekkel meg is valósító munkája. Ha tehát a tettes az ölés gondolatának megfogamzásálól az ölés végrehajtásáig az értelmet elhomályosító indulat hatása alatt olyan lelkiállapotban vitte véghez az ölést előkészítő és azt megvalósító cselekedeleit, amely őt megfosztotta a higgadt, a gondos, óvatos hidegvérű fontolgatás és ugyanilyen végrehajtáshoz szükséges lelkinyugalomtól, habár az ölés gondolatával régebb idő óta foglalkozott is és azt előre el is határozta, az ilyen körülmények között véghezvitt cselekménye csupán azért, mert az ölés gondolatával már korábban is foglalkozott, azt el is határozta s csak hosszabb idő multával hajtotta végre, a Btk. 278. §-ába ütköző előre megfontolt szándékkal elkövetett ölésnek nem minősíthető. Az alsóbbfokú bíróságok ítéleti ténymegállapításainak alapul vétele mellett helyes jogi okfejtéssel állapította meg a kir. ítélőtábla, hogy a vádlott állandó lelki izgalmak hatása alatt határozta el és hajtotta végre a sértett megölését, hogy ezt a kedélyizgalmát egyre fokozta és állandóvá tette az, hogy vádlott elkeseredésében folyton ivott és így sem az ölés gondolatának elhatározássá érlelésekor, sem az ölés véghezvitelekor nem volt olyan nyugodt lelkiállapotban, amely az előre megfontolt ölési szándék megállapításának elengedhetetlen törvényes alapja. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla, amikor vádlott cselek-