Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

16 Büntetőjogi Döntvénytár. A kii*. Kúria: A semmisségi panaszokat elutasítja. Indokok: A semmisségi panaszoknak a Bp. 385. §. eiső «) pontjával kapcsolatos, de közelebbről meg nem indokolt része a vádlott védekezéséből következtetve a szemérem elleni vétséget, illetőleg arra van alapítva, hogy a regényéből az elsőfokú ítéletben idézett részek magukban véve sem pornografikusak, sőt még csak nem is erotikusak, de még ha azok volnának is, azok, mint a regénynek egyes kiragadott, csupán néhány oldalt kitevő részei alapján az egész regényt megítélni nem lehet, hanem a regényt a maga egészében kell bírálat tárgyává tenni, a regény tendenciája pedig erkölcsös, mert azon végig vonul a szerzőnek az az alapgondolata, hogy a léha, kéjenc életet nem helyesli s mert a regény hőse is megundorodva ettől az életmódtól, végül is feleségül veszi azt a nőt, akit igazán szeret. . . A semmisségi panasz alaptalan. Mindeneklőlt nem helytálló az az állítás, hogy a regény a maga egészében véve erkölcsös tendenciát szolgál azáltal, hogy a kéjenc életet ostorozza s a házasélet előnyeit helyezi előtérbe. A regényen ugyanis nem erkölcsös tendencia, hanem a buja szeretkezéseknek kiszínezett képei és leírásai vonulnak végig. A nemi érintkezéseknek ezek a buja kiszínezései alkalmasak a nemi ösztön felizgatására a kéjvágy felidézésére. Ezeknél a leírásoknál nem a szerzőnek állítólagos elítélő álláspontja, hanem a kéjnek, kéjelgésnek dicsőítse, kívánatossá tétele lép előtérbe. Kitűnik ez pl. a regénynek 45. és 16. oldalain levő következő részeiből: «A kéj egyetlen menedék a szerelemnélküliek számára)). «A parázna ölelés egyetlen narkotikuma a szent egybeolvadás nélkülözésének)). «A kéj valóban a boldogtalanok boldogsága». Ilyen jelentőségű kitétel sok van a regényben, de egy sem olyan, amely komoly elítélést tartalmazna a nemi kéjelgések fölött. Az pedig, hogy a regény hőse kéjenc élet után egy nőnél állapodik meg, még nem teszi erkölcsössé a regényt; még pedig annál kevésbbé; mert a hős «réybejulását)) is arra használja föl a szerző, hogy a házasság intézménye ellen s a gyermeknemzés ellen izgasson. Mert mikor Oliva, a regény hősnője célzást tesz arra, hogy gyereket szeretne, a regény hőse nagy, végzetes hazugságnak jelenti ki a gyermek utáni vágyat, amelyet le kell győzni, mert nem a boldog mámor isteni extázisát juttatja a szerelmeseknek, hanem egy új lénynek, a bánat új forrásának létrehozására vezet. Majd pedig a házasságra vonatkoztatva : «nem kérte ki a vallás együgyi áldását, az állam nagyképű beleegyezését, a társadalom hitvány hozzájárulását. Nem mocskolta be törvény, dogma, közvélemény darócával, kíváncsi tüzével, kenelleljes frivolságával szerelmüket. Megvetette az állam, a vallás, a társadalom