Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. g szíján oldalfegyver nem volt és végül, hogy amikor a lövés eldördült, a vádlott mellett csak a sértett neje és N. Pál állott. E tényállás nem nyújt kellő alapot arra, hogy a vádlott javára a cselekménye jogellenességét kizáró jogos védelem megállapíttassék, mert e tények szerint, a kir. Kúria felismerése szerint is a vádlottnak vádba tett cselekménye nem volt szükséges az elhalt sértett támadásának elhárítására. Helyes ugyan a védelemnek a tárgyaláson érvényesített az az érvelése, hogy a jogos védelem szempontjából a jogtalanul megtámadott részéről a támadás legyőzésére használt cselekmény szükségességét a támadás minősége, mérve és az adott helyzet mérlegelése alapján kell elbírálni; azonban a tárgyi és alanyi körülmények ily álélt és beható vizsgálata mellett a kir. Kúria úgy találta, hogy a vádlott a sértett részéről ellene intézett támadás, szíjjal való bántalmazás következtében oly szorongatott helyzetben nem volt, amelyből csak a sértett megölésével menekülhetett meg. Ellenkezőleg, a tényállás és különösen a társaihoz intézett ama felhívása: oe féljetek, nálam revolver van» ! arra mutat, hogy a vádlott pisztollyal kezében, akár volt katona akár nem, az erő jelentékeny fölényével rendelkezett és ennek tudatában így viselkedett is, noha a sértettnek az ő testi épségére nagyobb veszélyt nem jelentő támadását kevésbbé veszélyes eszközzel és módon is könnven elháríthatta volna. A vádlott tehát, aki vádbeli cselekményével az őt ért enyhébb természetű támadás elhárítására szükséges védekezés mértékét jóval túlhaladta, a Btk. 79. §-ában meghatározott jogos védelemre sikerrel nem hivatkozhat: mert az ellene törő s a részéről alkalmazott visszaverő erőszak mértéke nem fedi egymást, sőt ellenkezőleg a vádlott ölési cselekményében jelentkező többlet erőszak túlzó megtorlásra mutat, amire a vádlottnak joga nem volt, amelyért tehát büntetőjogi felelősséggel tartozik. Jogos védelem hiányában pedig e védelem határainak nem büntethető áthágásáról sem lehel szó. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla akkor, mikor vádlott javára a jogellenességet kizáró ok fennforgását meg nem állapította. 6. Nem hivatkozhalik vagyonának jogos védelmére az, aki hatéves korú vézna gyermeket, aki tőle egy dafab mézeskalácsot lopott el, földhöz vágta, rugdosta úgy, hogy lábatörötlen szedték fel. (Kúria 1925 nov. 25. B Ií. 2889 1925. sz.) Indokok : ... A való tények szerint a vádlottól a hatéves vézna, rosszúl lejlett gyermek sértett egy darab mézeskalácsot lopott