Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 7 szabott szabadságbüntelés nemét, esetleg annak csak a tartamát. Ehhez képest a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán kiszabott fogházbüntetés a Btk. 20. §-ának második bekezdése értelmében a vádbeli bűntettet azon oknál fogva, mert a fogházzal csak vétséget lehet büntetni, a büntetés szempontjából vétséggé fokozta ugyan le, anélkül azonban, hogy a cselekmény bűnletti tényálladékára bárminemű hatással volna. Ezért az adott esetben a megállapított bűntelii tényálladékú cselekmény után a Hv. 13. §-a szerinti mellékbüntetés szintén ki volt volna szabandó, de a bekövetkezett korrekcionalizáció folytán természetszerűen a Btk. 57. §. második bekezdésének első tételében meghatározott tartamban, amely mellékbüntetés csakis a Btk. 54. §-nak második bekezdése értelmében mellőzhető. 3. Oly esetben, amikor a vádlott szándékos emberölés bűntette és lopás vétsége miatt mondatott ki bűnösnek és összbüntetésül hét évi fegyházra ítéltetett, a hivatalvesztés nyolc évi, a politikai jogok gyakorlatának a csupán a lopásért alkalmazandó felfüggesztése azonban — a Btk. ,~>7. §. második bek. korlátai között — csupán három évi tartamban állapíttatott me<j. _, . r y (Kúria 1925 okt. 13. B I. 1485 1925. sz.) 4. Gyilkosságra felbujtó az, aki az u. n. tanácsköztársaság idején mint a rögtönítélö forradalmi törvényszék tagja, halálbüntetést megállapító ítélet meghozásában részt vett. (Kúria 1925 nov. 4. B II. 6631/1924. sz.) Indokok.... A gyöngyösi ellenforradalom leverése után mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy azokat, akik az ellenforradalomban tevékenyen részt vettek, forradalmi törvényszék elé állítják és kivégezik. A vádlott azonban nem csak ezt tudta, de ő, mint a rögtönítélö forradalmi törvényszék tagja, a halálos ítéletek és kivégzések gondolatával legalább is a tárgyalás és az ítélet hozatalát megelőző tanácskozás során higgadt megfontolással és komoly mérlegeléssel nyilvánvalóan foglalkozott, azt meghányta-vetelte és így benne az ölés szándéka (Cs. Albert és W. Ignác halálos ítéletének meghozatalakor az érlelem munkájával érlelődött elhatározássá. Eszerint tehát a vádlott ölésre irányuló szándéka előre meg-