Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

1. I. A kormányzó személye — tekintettel az 1920:1. tc. 71. §-ára és az 1913:XXXIV. tc. 2. §-ára — sérthetetlen. Ezen sérthetetlenségnek abszolút érvényü elvénél fogva a kormányzó személyét semmiképpen sem, tehát tanúvallomás keretében sem szabad megsérteni, s ha ez a sértés a kihallgatásnak szabályszerűtlenül történt foganatosítása folytán mégis megtörténhetett, emiatt a tanú feltétlen büntetőjogi felelősséggel tartozik. — II. Ha illetékes hatóság a íanut a hivatali titoktartás kötelezettsége alól felmentette, a tanú mindazokat a hivatalos tárgyalásokat, meghagyásokat és tudósításokat, amelyekről hivatali állásában szerzett tudomást, elmondhatta, sitt köteles is volt tanuként történt kihallgatásakor elmondani, s ez által a Btk. 479. $-ával összeütközésbe nem juthatott. A felmentésnek ezen ténye és vádlottnak tanuként történt kihallgatása folytán a tanú által elmondott hivatalos adatok, mint ilyenek megszűntek hivatali (közigazgatási) titkot képezni, s a bíróság előtt folyamatban lévő bűnügy tárgyalási anyagává, igazságszolgáltatási titokká váltak, E titok védelméről a tárgyalási titok megsértésére vonatkozó jogszabályok rendelkeznek. ^ ^ ^ B (- 6674/m5> gz ) A kir. Kúria: A védő semmiségi panaszának a Bp. 385. §. első a) pontjára alapítóit részéi, valamint a b) pontjára alapított részét is annyiban, amennyiben az utóbbi az anyagi halmazat megállapítása ellen irányul, elutasítja; azonban mindkét alsóbíróság ítéletének azt a részét, amely vádlottnak a hivatali titok elárulásának vétségében való bűnösségét megállapította, a Bp. 385. §.1.6) pontjában Büntetőjogi Döntvénytár. XIX. 1